Beszámoló a „Szórakoztatva tanulni, tanulva szórakozni- Projektmódszer a múzeumpedagógiában” című 60 órás májusi képzésről
Képzéseink előkészítésekor nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minél tartalmasabbá tegyük a tananyagot, az előadásokat és a foglalkozásokat pedig még érdekfeszítőbbé, éppen ezért a korábbi képzések hallgatóinak visszajelzéseit – az általuk kitöltött elégedettségi kérdőíveket -, hasznos tanácsait, észrevételeit mindig beépítjük a következő foglakozásokba. A folyamatosan változó múzeumi élethez illeszkedve a rendszeresen frissülő oktatói gárda időről-időre megújítja előadásai témáját, módszertanát.
A legnagyobb érdeklődésre mindig a gyakorlati foglakozások tartanak számot, ami érthető is, hiszen a múzeumpedagógusok elsősorban azért jönnek el a Skanzenbe a kétszer három napos képzésre, hogy feltöltődve, azonnal használható ötletekkel térjenek vissza saját múzeumukba.
Azonban a gyakorlat elméleti megalapozottság nélkül esetlegessé válhat, ezért a rövid elméleti bevezető most sem maradhatott el. Dr. Bereczki Ibolya a 21. századi múzeumok szerepéről beszélt, a múzeumok hármas feladatáról, és a múzeum oktatási koncepciójáról. Káldy Máriától megtanulhatták a hallgatók, hogy készítsék el kiállításaik hasznosítási tervét, majd jó gyakorlatokat, hasznosítható hazai és nemzetközi példákat vettünk számba. A projektmódszer alapjait dr. Vásárhelyi Tamástól sajátíthatta el a képzés során valódi csapattá összekovácsolódó csoport.
A gyakorlati foglalkozásokból nehéz lenne kiragadni a legsikeresebbeket, mert minden egyes gyakorlatról a legjobb visszajelzéseket kaptuk, mégis úgy tűnt, hogy a hallgatók legnagyobb érdeklődése talán a drámapedagógiai foglalkozásokon nyilvánult meg (pl. Molnár József: A felnőttkor küszöbén című előadásán).
A drámapedagógiai gyakorlat, melyet Sándor Zsuzsa vezetett, annyira népszerű volt, hogy a csoport maga is létrehozott egy előadást Ház a kutyában, kutya a házban címmel. A fergeteges humorú darabot Boros Ágnes, a salgótarjáni Dornyai Béla Múzeum múzeumpedagógusa írta, de az ötletgazdák között a Skanzen múzeumpedagógusa, Kustánné Hegyi Füstös Ilona mellett meg kell említeni Dr. Vásárhelyi Tamást is, aki a képzésen tartott előadásán az együttműködés fontosságát kidomborító feladatot adott a résztvevőknek.
A korábbi képzéseinkhez hasonlóan ezúttal is ellátogattunk más múzeumokba is, azért hogy a hallgatók a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban rejlő számtalan lehetőségen túl testközelből ismerkedhessenek meg zárt terű múzeumok múzeumpedagógiai kínálatával is. Így jutottunk el a Magyar Természettudományi Múzeumba, ahol Holler Judit és Hartmann Éva vezetésével bepillantást nyertünk a múzeum kivételes adottságokkal rendelkező Közönségszolgálati Osztályának munkájába. A különböző korosztályoknak készült tematikus foglalkoztató termekben átélhette a csoport az iskolásoknak szóló programok által nyújtott felfedezés élményét.
Másik külső helyszínünk ezúttal is Petőfi Irodalmi Múzeum volt, ahol a Petőfi állandó kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozást mutatta be a gyakorlatban Jakab Éva, majd átsétáltunk az Ady Endre Emlékmúzeumba, és itt is megbizonyosodhattunk arról, milyen közel hozhatja a foglalkozáson résztvevőkhöz a múlt irodalmi és történelmi eseményeit.
„Várakozásaimon felül gazdagodtam tudásban, élményekben. Szakmailag maximálisan felkészült, hiteles előadókat hallgathattunk, kitűnő, baráti légkörben” – összegezte a képzésen szerzett élményeit az egyik résztvevő.
Egy másik hallgató lelkes visszajelzése:
„Őszintén hálás vagyok ezért a 60 óráért. Nemcsak a témák összeállítása miatt, hanem a szeretet és az odafigyelés, a magas színvonalon előadott foglalkozások és az önzetlen segítés, ami áthatja a Szabadtéri Néprajzi Múzeum minden szakemberét.”
A képzés lezárulásával tehát elmondható, hogy mindenki megkapta a maga útravalóját: a MOKK és a képzés szervezője a résztvevők kimagasló aktivitásából és őszinte visszajelzéseiből töltekezve folytathatja további képzései szervezését.
Andrikó Katalin
oktatási referens
            |
