A múzeumban eltöltött évtizedes pedagógiai munka során kiderült, hogy minél előbb érik a gyerekeket komplex hatások, annál hatékonyabban lehet ezeket a örökérvényű értékeket átadni.

 

Óvodás, kisiskolás korosztály

Mesterségek dicsérete

• cipészműhely
• pékműhely

Kisiskolás, felső tagozatos korosztály

Mesterségek dicsérete

• cipészműhely
• pékműhely

Korhű óra az 1920-as és 1960-as évek osztálytermében (Nyelvtan, irodalom, ének, közösségi foglalkozás)

 

A foglalkozások keddtől péntekig 9-14 óráig igényelhetők.

Foglalkozás helyszíne:

Bányászati és Ipari Skanzen

2800 Tatabánya, Vágóhíd u.

Helyszín leírása:

TMJV Tatabányai Múzeum - Bányászati és Ipari Skanzen

Tatabánya város létrejöttét a szénbányászatnak köszönheti. A bányász emlékek megőrzése és
bemutatása célja a Tatabányai Múzeum Szabadtéri Bányászati és Ipari skanzenjének.
Az 1988-ban létrehozott, és azóta folyamatosan bővülő Szabadtéri Bányászati Múzeum,
Magyarország első, és ez idáig egyetlen ipari skanzenje, amely természetes környezetben
mutatja be az ipari munkások munka és életkörülményeit. Látható a volt üzemiroda, a
bányamérnökség, a felolvasó, a régi aknatorony és az egykori kovácsműhely. A régi üzemi
épületek mellett új rekonstrukció a lejtakna lejárat és a hozzá kapcsolódó földalatti
bányatérség. Az ipar és technikatörténeti kiállítást a szabadtéri géppark teszi teljessé.
Az ipari létesítmények mellet több épület található, melyekben a bányatelepeken élők
életmódját bemutató kiállítások kaptak helyet. A két munkás lakóház az ún. hatajtós házak
közül az elsőben a munkások lakáskörülményei kerültek bemutatásra az 1900-as évektől a 40-
es évekig. A második ház a mesterségek háza a telepen működő jellegzetes
kismesterségekből (cipész, fodrász, pék, fotós stb.) ad válogatást a látogatóknak.
A kézműves mesterségeknek évezredes, külön története van, azonban a Tatabányai Múzeum
látókörébe került gyűjtemény együttesek a 19. század végéről, ill. a 20. századból
származnak. A városiasodás folyamatával párhuzamosan jelentek meg Tatabánya életében,
hiszen a 19. század végén lezajló változások, a kiépülő bánya- és ipartelepek, valamint a
polgárosuló falvak a korábbinál lényegesen több kisiparos és kereskedő megélhetését
biztosították a század első felében. A falvakat hagyományosan ellátó Tata és
Tóváros piaca helyett az igényeket zömében a MÁK Rt. Élelemtára, valamint a helyben
munkálkodó mesterek elégítették ki.
Műhely anyagaink zöme a 2001-ben, a Bányászati és Ipari Skanzenben megnyitott
„Mesterségek háza” kiállításain látható. Maga a kiállítás igyekszik azt a folyamatot rögzíteni,
amikor a 20. század fordulóján meginduló bányászat és az ennek következtében létrejött
kolóniákra költözők sokféle igényei alapvetően változtatták meg a vidék életét. A lezajló
polgárosodás egyrészt kialakította a kétlaki életet élők rétegét, másrészt modern, a városokra
jellemző kisipari tevékenységek is megjelentek a falusi szolgáltatások mellett.
Mindenképpen ilyen, faluban és városban is jellemző mesterség volt a cipészé. A hatajtós
házakban jellegzetesen konyhában űzött mesterség volt, az iparűzők életmódja és
lakáskörülményei nem tértek el azokétól, akiknek dolgoztak. Hagyományosan jellemző, hogy
a cipész asztalán együtt voltak a szerszámok és kellékek, kaptafák, kések, árak, szurkos cérna,
csíptető, lábszíj, ráspolyok, faszegek, a javításra váró és félkész termékek. Segítségükkel
egyrészt jól tanulmányozható a cipőkészítés folyamata és a felhasznált alapanyagok, másrészt
rámutatnak a korábban említett átalakulásra is, közöttük a falusiak számára gyártott csizmák
és a telepek lakóinak szükségleteire készült félcipők egyaránt megtalálhatóak.

A cipészhez hasonlóan a telepi szabó is a konyhában dolgozott. A század első felében fontos
kellék volt az ún. szabókályha, mely egyrészt a lakás, vagy műhely fűtését szolgálta, másrészt
helyet adott és melegen tartotta a szenes vasalót is. Nem hiányozhatott a műteremből a
varrógép. A szabó műhelyek elengedhetetlen eszköze volt a próbababa, a próba tükör, a
sablonok, szabásminták és ollók, valamint a vasalást könnyítő ujjafák.
Az egyik legteljesebb műhelyanyagunk a kiállításon is látható borbélyműhely, melynek
eredeti cégjelzése, a pléhtányér is gyűjteményünkbe került. A bútorzat a múlt század első
harmadából származik, sötét barna, lakkozott, tükrös, márványlapos asztalok és székek. A
bútorzat mellett megőrződtek az üveges szekrények, a foghúzók, a kályhára helyezhető
vízmelegítő, valamint a kézi hajvágók, borotvák és pamacsok, a parfümös üvegek, szórók.
A polgárosulás előrehaladott fokát mutatja a szépségszalon, mely az 1930-as évek közepétől
működött Felsőgallán. Maga a kozmetika, mint iparág megjelenése a falun, tükrözi a lezajlott
életmódváltozást még akkor is, ha tudjuk, elsősorban nem a falusi igények kielégítését
szolgálta. A múzeum tulajdonába került a szalon teljes bútoranyaga, fehér, lakkozott fa
székek, tükrös asztalok, a technikai eszközök: elektromos arckezelő készülék, kvarckészülék,
a krémek, pakolások tárolására szolgáló rózsaszín vagy fehér műanyag tégelyek, parfümös
üvegek, a fehér vászon textíliák, s külön érdekességként a ma már ritkaságnak számító, kék
üvegből készült arcgőzölő.
A II. világháborút követő időkből származik a fodrász mesterséghez tartozó gyűjtemény. A
Styl Rt. az 1950-e években kezdte meg működését a városban, általuk kerültek a múzeum
tulajdonába a különböző fodrászeszközök: elektromos meleg dauer készülékek, lábon álló
hajmosó tál, szárító búrák, hajsütővas, hajszárítók, fésűk, fa hajcsavarók és ollók.
Talán a legteljesebb, és a város elmúlt közel száz évének történeti dokumentuma Stingl
Józsefné Szlávik Rozália fotóműterme és fotóanyaga. Ő maga a tatabányai fényképészet
egyik legjelentősebb egyénisége volt. A gyűjtemény részét képezik a fényképek előhívásához
és kidolgozásához tartozó technikai eszközök és alapanyagok, különböző fényképezőgépek,
lámpák és állványok. A Bányászati és Ipari Skanzenben látható kiállításban a műterem eredeti
kellékeivel és világításával tekinthető meg a fényképész szalon.
A pékműhelyünk anyaga sajnos nem teljes. Egyrészt a tulajdonunkba került a Tatabányai
Sütőipari Kft. jóvoltából egy régi zsömlekészítő, valamint egy dagasztó és egy formázógép,
amelyek az 1900-as évek második harmadában még használatban voltak. A kézi eszközök,
péklapátok, kenyérkosarak egy tatai pékmestertől, Fehér Istvántól származnak, szintén a múlt
század közepéről.

Jegyárak:

A foglalkozások ára iskolásoknak: 1400 Ft/fő (kísérőknek ingyenes).

A foglalkozások ára óvodásoknak: 1400 Ft/fő (kísérőknek ingyenes).

Megrendelés:

Guzmicsné Miklós Márta

muzped@tbmuzeum.hu

06 30 462-0319

További foglalkozások ebben az intézményben:

Közösségi szolgálat a Tatabányai Múzeumban

Korhű óra az Iskolamúzeum 1920-as évekbeli osztálytermében

Korhű óra az Iskolamúzeum 1960-as évekbeli osztálytermében

Metamorfózis

Intézményhez kapcsolódó kiállítás:

Bányászati és Ipari Skanzen

Iskolamúzeum az 1920-as és 1960-as évek osztálytermeivel

Hangfürdő

Mesterségek Háza

Tisztviselőház

Termelés a XV-ös aknán

Aknatorony, akna- és gépház

Erőmű történeti kiállítás és géppark

METAMORFÓZIS - Ember és természet kapcsolata az Által-ér völgyében

IMITATIO IMPERII - Korai bronzkori és népvándorláskori feltárás Gyermelyen