A látogató kronológiai rendben követheti végig a környék történetét, azonban nem eseménytörténetként, hanem a különböző korszakok emlékanyagát a koncepciónak alárendelve válogattuk össze. A látogatót a „történelem ösvényén” vezetjük végig, a talaj változása szimbolizálja az időbeli és életmódbeli változásokat. Hogyan élt az őskori ember a természettel együtt, mindez hogyan változott meg az élelemtermelő gazdálkodás kialakulásával, mit kapott, és mit vett el az ember a természettől, ill. hogyan alkalmazkodott hozzá. Mindezeket a lényegre fókuszálva, jelzésekként állítjuk a látogató elé, inspirálva a tanulságok, következtetések önálló levonására.

 

A látogató a földszintet és emeletet körbejárva a kiinduló ponthoz, az érintetlen természethez ér vissza. Ezt egy erdei pihenő szimbolizálja madárhangokkal. Itt kapnak helyet az általános információk és a környék természeti értékeinek bemutatása, jelezve a kirándulóhelyeket is. A kiállítás üzenete szerint az itt élő ember a 20. századig alkalmazkodott környezetéhez, annyit használt a természetből, hogy az képes volt regenerálódni. A 20. századi gyökeres, és rendkívül káros változások után azonban vissza kell térnünk a természethez, amit óvnunk és védenünk kell, s a vágyott jövő így a korábbihoz hasonló élhető természeti környezetet teremthet.