A 19. század végén meginduló bányászkodás, az ide költözők sokféle igényei, a felépülő kolóniák alapvetően változtatták meg az intenzíven polgárosuló vidék életét. Modern, városra jellemző kisipari tevékenységek is megjelentek a falusi szolgáltatások mellett, utalván a megváltozott életkörülményekre. A hatajtós ház szerkezetét megtartva, részben belső átalakításokkal mutatjuk be a város területén lakó emberek életében lezajló változást az 1920-as évektől az 1960-as évekig.

Az első két lakás konyhájában cipész- és szabóműhelyt találunk, ezek jellemzően a telepi konyhában űzött mesterségek voltak. Mögöttük, a szobai részek összenyitásával kialakított kiállítási térben a helyi kereskedelem 100 éves történetének emlékanyaga látható.

A második két „konyhában” a borbély, valamint egy kozmetikai szalon berendezését (1930-as évek) tekinthetik meg az érdeklődők, majd beljebb lépve az 1950-60-as évek jellegzetes fodrászatába jut a látogató.

A következő lakásban a helyi fényképészet jelentős alakjának, Stinglné Szlávik Rozáliának a megőrzött műterme, az általa készített fotókkal, a fotózás kellékeivel és a kamrában berendezett sötétkamrával idézi meg a műtermi fotózás hangulatát. Igazi ritkaság a 19. század végéről, Bécsből származó festett háttér.

Bár az elődközségekben mindenhol működött pékség, a bányatelep igényeinek kiszolgálására a MÁK Rt. saját pékséget üzemeltetett. Ennek hangulatát igyekeztünk felidézni az utolsó lakásban berendezett pékséggel, és a konyhában kialakított bolttal.

Szezonálisan, áprilistól októberig, szerdától vasárnapig 10 és 18 óra között. 

Bányászati és Ipari Skanzen