MUSEUM NEWS: múzeumi hírek a nagyvilágból
Új eszköz a múzeumok társadalmi hatásának növelése érdekében
A MOI! Museums of Impact projekt (2019–2022) kidolgozta a MOI! keretrendszert, amely segít a múzeumoknak megvitatni, értékelni és kiválasztani a fejlesztési célokat annak érdekében, hogy növeljék társadalmi hatásukat. Az új eszköz kiegészíti a minőségi követelmények és a hatásmérés már meglévő modelljeit azáltal, hogy a múzeumok belső kapacitásfejlesztésére összpontosít, segítve a szervezeteket saját hatásuk ellenőrzésében.
A NEMO részt vett a keretrendszer fejlesztésében, amely a www.ne-mo.org/museumsofimpact webhelyen is elérhető. Az ingyenesen használható keretrendszer és a hozzátartozó segédeszközök jelenleg teljes mértékben hozzáférhetők angol és észt nyelven. (A német, olasz és izlandi fordítások is hamarosan rendelkezésre fognak állni.) A MOI! Museums of Impact által kiadott sajtóközleményben további részletek olvashatók a MOI-keretrendszerről és annak kidolgozásáról.
A keretrendszer támogatja a múzeumok kapacitásfejlesztését, segítve a szervezeteket saját hatásuk ellenőrzésében. A muzeális intézmények arra használhatják a fejlesztést, hogy kritikusan és közösen szemlélhessék saját tevékenységeiket és teljesítményüket, hogy megtalálják a potenciális terület(eke)t a fokozott társadalmi hatás elérése érdekében. A keretrendszer alkalmazásához minden instrukció elérhető az interneten keresztül, az időt és az elkötelezettséget kivévenincs szükség többletforrásra a múzeumoktól.
A keretrendszer moduláris és rugalmas támogatást nyújt a csapatmegbeszélésekhez. Nyolc független egységből áll, amelyek két kategóriába sorolhatók. A rendszer három felhasználási módjáról részletesebben az alábbiakban lehet tájékozódni.
A klasszikus módszer: munkafüzetek
A munkafüzetek rugalmasan használhatók: az összes állítás illetve téma értékelése helyett elegendő csupán az adott intézmény szempontjából releváns és alkalmazható tartalmakkal foglalkozni. Maguk a munkafüzetek is útmutatást adnak a használatukhoz.
A MOI tábla alkalmazása során a munkafüzeteket csak a facilitátor (segítő) használja a modul, altémák és állítások bemutatására. A résztvevők a klasszikus értékeléshez hasonlóan egyenként végigmennek az állításokon, és döntenek a skálázásról. Ugyanakkor megbeszélés után dönteniük kell az adott állítás prioritásáról is. Ezt követően cetliket helyeznek el a táblára kiírt állításokkal a skálaértéktől (függőleges tengely) és azok prioritásától (vízszintes tengely) vagy fontosságuktól függően a szervezet hatáscéljaihoz mérten.
A MOI játékkártyák a MOI keretrendszer kiegészítő eszközei. A kártyák segítségével a múzeum kreatív módon használhatja fel az eszközrendszert. A kártyák egyaránt alkalmazhatók a csapat plenáris ülésein, reggeli kávészünetekben, csapatépítő tréningeken valamint az éves terv elkészítése során a vita előmozdítása érdekében.
A NEMO jelentése alapján a múzeumok nem bíznak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben
Rebecca Atkinson, 6 December 2022
Az Európai Múzeumi Szervezetek Hálózata (NEMO) új jelentést tett közzé arról, hogyan járulhatnak hozzá a múzeumok és a politikai döntéshozók Európa fenntartható átalakulásához.
A Múzeumok a klímaválságban jelentés hét ajánlást fogalmaz meg az ágazat számára egy az év elején 38 európai ország 578 múzeumával végzett felmérés eredményei alapján.
1. Szakpolitikai koherencia
2. Relevancia
3. Infrastruktúra
4. Keretrendszerek és útmutatás
5. Kockázattudatosság
6. Szövetségek
7. Készségek és képzés
A felmérés megállapítása szerint annak ellenére, hogy Európában tízből nyolc múzeum fontos stratégiai témaként ismeri el az éghajlatváltozást és a fenntarthatóságot, csak minden negyedik intézmény járult hozzá a helyi vagy nemzeti fenntarthatósági politikákhoz.
Sok részt vevő múzeumnak még mindig hiányzik a képessége és felhatalmazása ahhoz, hogy hatásos döntéseket hozzon helyiségeivel kapcsolatban az infrastruktúra, az energiaellátás vagy az alternatív munkamódszerek tekintetében.
A felmérésben résztvevők a finanszírozás hiányát jelölték meg a fő kihívásként, 10 múzeumból mindössze kettő használ például zöldenergia-szolgáltatót. A válaszadók arról is beszámoltak, hogy nem bíznak a fenntarthatóságot szolgáló erőfeszítéseik mérhetőségében.
A londoni Természettudományi Múzeum (NHM) online mesterkurzusokat indít
A kutatók és kurátorok által vezetett „NHM Masterclass” tanfolyamon pénzt gyűjtenek a múzeum karitatív munkájára.
A Természettudományi Múzeum rövid online kurzussorozatot hirdetett meg, amely az új tudományos felfedezésekre, az intézmény tudósainak és kurátorainak jelenlegi kutatásaira és múzeum természettudományi gyűjteményére fókuszál.
Lesz egy „NHM mesterkurzus” a Naprendszer eredetéről, a földi vészhelyzet mögött meghúzódó tudományos elvekről és arról, hogy a biodiverzitás kutatói hogyan birkóznak meg a következő világjárvány fenyegetésével. A tanfolyamok online, a Moodle nevű eLearning keretrendszeren keresztül lesznek lebonyolítva.
A hat héten keresztül online elérhető kurzusokat heti rendszerességgel interaktív kérdezz-felelek szekciók színesítik, valamint a tanfolyamok utolsó hetében a hallgatók személyesen megismerkedhetnek társaikkal és a kurzus előadóival egy-egy múzeumi találkozó keretében. A képzések elvégzése nem minősül felsőoktatási képesítés megszerzésének.
Az első két NHM Masterclass tanfolyam a jövő év elején kezdődik, és ára 127 GBP a múzeumi tagsággal rendelkezőknek és 149 GBP a nem tagok számára.
A múzeum tájékoztatása szerint az online kurzusokból befolyt összeget az intézmény jótékonysági tevékenységére fordítják.
A műgyűjtők új szövetségeseket toboroznak, hogy segítsenek a múzeumoknak elfogadni az általuk felajánlott kincseket
Sok múzeum számára a felajánlott műalkotások inkább fejfájást jelentenek, mint áldást, ezért a potenciális adományozók úgy vélik, hogy előkészítő munkára van szükség ahhoz, hogy ajándékukat az intézmények elfogadják és megbecsüljék.
Daniel Grant, 28 November 2022
Számos oka lehet annak, hogy egy múzeum visszautasít egy művet. Előfordulhat, hogy a felajánlott alkotás nincs összhangban az intézmény küldetésével például egy kortárs művészeti múzeum számára nem érdekes egy impresszionista festmény, függetlenül annak minőségétől és jelentőségétől. Még ha a leendő adományozó által felajánlott művészeti alkotások összhangban is állnak az intézmény által gyűjtött és bemutatott művekkel, a múzeum akkor is elutasíthatja az ajándékot, ha már rendelkezik egy vagy több az adományozandó tárgyakhoz hasonló alkotással. Egyes esetekben előfordulhat, hogy a felkínált tárgyak nincsenek jó állapotban, a restaurálásra szoruló munkák pedig többletköltséget jelentenek. A gyűjteménygyarapítás az egyes tételek kutatásához és katalogizálásához szükséges idő és munkaerő tekintetében is költséget jelent az intézményeknek.
Candace Worth, manhattani művészeti tanácsadó szerint a kereskedelmi galériák jó információforrások azzal kapcsolatban, hogy mely intézmények érdeklődnének egy adott művész munkájának adományként való elfogadása iránt. „Ez a munkájuk része” – mondja, és hozzáteszi, hogy egyre több galéria elvárása az, hogy a vevő egy másik művet adományozzon egy múzeumnak (a „vásárolj egyet, ajándékozz egyet” stratégia), gyakran megjelölve a konkrét múzeumokat, amelyek megkapják az adományt.
Online adományközvetítő
A Museum Exchange weboldalon a gyűjtők közzétehetik a múzeumok javára adományozni kívánt alkotások leírását és képeit, az érdeklődő intézmények pedig kapcsolatba léphetnek a gyűjtőkkel. Az adományozásra szánt tárgyak három hónapig érhetők el az oldalon. Michael Darling, az oldal társalapítója és növekedési igazgatója azt állítja, hogy cége feltérképezi az egyes darabok eredetét, attribúcióját és állapotát, továbbá felméri azt is, hogy az adományozó a tulajdonos és a tárgy tehermentes.
Darling szerint jelenleg az Egyesült Államokban 178 múzeum vesz részt ebben a programban. Azok, akiknek éves működési költségvetése 10 millió dollár alatt van, 1000 dollárt fizetnek a szervezetnek a szolgáltatásért az adományozás után, míg a nagyobb működési költségvetéssel rendelkező intézmények 2000 dollárt fizetnek. Darling szerint 340 gyűjtő van – akik szintén 1000 dollárt fizetnek minden elhelyezett tárgyért – „a rendszerben”, akik közül 116-an ajánlottak fel tárgyakat adományozásra. Az oldal 2020-as indulása óta 376 adományozást bonyolítottak le.
Rendszeressé válik az, hogy a múzeumok a tárgyadományok mellé készpénzt is kérnek. A műalkotás becsült értékének 10%-a is lehet az elvárt összeg, amellyel az intézmények a gyűjteménygyarapítás hatására felmerülő megőrzési, biztosítási, kutatási és tárolási költségeiket kívánják ellensúlyozni.
Michael Duffy, a Bank of America privát banki részlegének művészeti és gyűjteménytervezési nemzeti vezetője szerint a gyűjtők gyakran egy-egy nagy múzeumban kívánják viszontlátni gyűjteményük egykori darabjait, a falon elhelyezett táblán a nevükkel. A szakértő mégis azt javasolja a gyűjtőknek, hogy vegyék fontolóra a kisebb, regionális múzeumokat, egyetemi galériákat, könyvtárakat, sőt kórházakat is, ahol a donációk után járó adókedvezmény nem kevesebb, adományaik pedig nagyobb eséllyel lesznek rendszeresen megtekinthetők és kisebb az elutasítás valószínűsége. Darling szerint a Museum Exchange előfizető intézményeinek 32%-a egyetemi múzeum.
Lengyelország szerint a berlini aukciósházban eladott Kandinsky-festményt a varsói Nemzeti Múzeumból lopták el
A berlini Grisebach Aukciósházban december 1-én eladott Wassily Kandinsky akvarell festmény a lengyel kulturális minisztérium által kezdeményezett származási vita tárgya. A tisztviselők azt állítják, hogy a kartonra festett absztrakt kép, amely az árverésen 387 500 eurót ért el, megegyezik az alkotással, amelyet 1984-ben a varsói Nemzeti Múzeumból loptak el.
Az Untitled (1928) c. festményt a Varsói Nemzeti Múzeum árverésen szerezte meg 1982-ben egy magángyűjteményből. Az alkotást 1984-ben a Térfogalmak a kortárs művészetben című kiállításon mutatták be, ahonnan ellopták. Az akvarell hátoldalán a mai napig látható a varsói Nemzeti Múzeum pecsétje, amely egyértelműen jelzi eredetét. 1985-ben a Nemzetközi Művészetkutatási Alapítvány (International Foundation for Art Research, IFAR) egy jelentésben tette közzé, hogy a festményt a múzeumból tulajdonították el.
Miután megtalálták a művet a Grisebach aukciós katalógusában, a lengyel kulturális minisztérium arra kérte a varsói rendőrséget, hogy regisztrálják a festményt az Interpol ellopott műalkotásainak adatbázisába. A minisztérium és a berlini lengyel nagykövetség tisztviselői arra kérték Grisebach-ot, hogy vonja vissza a Kandinsky képet a december 1-jei árverésről. Az ellopott műalkotásról részletes dokumentációt is küldtek az aukciósháznak, hogy megerősítsék annak eredetét.
A festmény eladását követően a lengyel külügyminisztérium szóvivője, Lukasz Jasina közleményben jelezte, hogy a nemzet most "további jogi lépéseket tesz a mű visszaszerzése érdekében".
Az aukciósház honlapján közzétett, az eladásra vonatkozó katalógusjegyzetek megerősítik, hogy a mű a varsói múzeum gyűjteményében volt "kb. 1965–1983 között". Az is olvasható, hogy a művet később egy amerikai magángyűjteményben őrizték. A festményt a hamburgi német filantróp, Maren Otto küldte a Grisebach Aukciósházba eladásra, aki 1988-ban vásárolta meg a müncheni Galerie Thomastól.
A Grisebach szóvivője szerint kétségtelen, hogy az akvarellt 1988-ban jóhiszeműen vásárolták. "A Grisebach először nem sokkal az árverés előtt a lengyel kulturális minisztérium közleménye révén szerzett tudomást arról, hogy a képet esetleg ellopták egy lengyel múzeumból. Az értesítés hatására az aukciósház azonnal egy további jogi vizsgálatot kezdeményezett, amely arra az egyértelmű következtetésre vezetett, hogy nem volt jogi kifogás az akvarell árverése ellen." Az is kétségtelen, hogy a művet a londoni Sotheby's-ben adták el "a nyolcvanas évek első felében".
„Az aukciósház felvette a kapcsolatot a művet árverésre bocsátókkal és a vevőkkel, és jelenleg egy kiegészítő bírósági felülvizsgálatot indít a kötelező érvényű tisztázás érdekében" – állítja a szóvivő.
"Bizalom nélkül ez a piac gyakran nem működik zökkenőmentesen. Szomorú látni, hogy néha az aukciós házak nem tartják be ezeket a szabványokat, és ezt el kell ítélni" – mondta Piotr Glinski lengyel miniszterelnök-helyettes a The Art Newspapernek.
Nem az első eset, hogy a Grisebach Aukciósház neve felmerül egy Lengyelországból ellopott festmény eladásával kapcsolatban. 2011-ben Anna Bilińska Negress (1884) című festményének az aukciósház általi értékesítését a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökségvédelmi Minisztérium, valamint lengyel diplomaták közbenjárására leállították. A festményt 2012-ben visszaküldték Lengyelországba.
A lengyel kulturális minisztérium hangsúlyozza, hogy a Grisebach által tudatosan végrehajtott tranzakciót erősen etikátlannak és a nemzetközi művészeti piacra vonatkozó normákkal ellentétesnek tartja.
A Detroiti Művészeti Intézet volt az első amerikai múzeum, amely Van Gogh képet vásárolt. Új kiállítása azt vizsgálja, hogy az amerikaiak miért hezitáltak a művésszel kapcsolatban
A "Van Gogh Amerikában" című kiállítás azt mutatja be, hogy mely alkotásokat kaparintottak meg az amerikai múzeumok, és mely műveket szalasztottak el.
Sarah Cascone, 22 November 2022
forrás: https://news.artnet.com/art-world/van-gogh-america-detroit-show-2208121
Manapság Vincent Van Gogh azon néhány művészek egyike, akit szinte mindenki ismer. Ám egy évszázaddal ezelőtt egyetlen amerikai múzeum gyűjteményében sem szerepelt egyik alkotása sem, amíg a Detroiti Művészeti Intézet (Detroit Institute of Arts, DIA) meg nem vásárolta a holland festő egy kicsiny, 1887-es önarcképét.
A múzeum most a festő 74 eredeti alkotását bemutató kiállítással emlékezik Van Gogh művészetének az Egyesült Államokba érkezésére. A tárlaton olyan művek láthatók, amelyek ma már amerikai múzeumi gyűjteményekben találhatók, valamint olyanok is, amelyeket az USA elszalasztott, és végül tengerentúli intézményekben kaptak elhelyezést.
Ma 125 Van Gogh-festmény található az Egyesült Államok múzeumaiban, köztük olyan népszerű remekművek, mint a Csillagos éj (Starry Night, 1889). (A New York-i Modern Művészeti Múzeum (Museum of Modern Art, MoMA) gyűjteményének ikonikus darbja, ritkán utaztatják, ezért a DIA inkább az 1888-as Csillagos éjszaka a Rhone folyó felett c. alkotást kérte kölcsön a kiállításhoz a párizsi Musée d'Orsay-tól.)
A „Van Gogh Amerikában” c. tárlat úttörő módon azt kívánja feltárni, miért volt olyan nehéz egy olyan országnak, amely a közelmúltban egyszerre csaknem 50 „teljesen magával ragadó” Van Gogh-élménynek adott otthont, felismerni a holland művész merész színhasználatában és kifejező ecsetkezelésében rejlő művészi nagyságot akkor, amikor először lehetőség nyílt az eredeti vásznak megvásárlására.
A Design Múzeum Objects of Desire (A vágy tárgyai) című kiállítása azt vizsgálja, hogy mi a szürrealizmus, és miért fontos most
forrás: https://www.dezeen.com/2022/11/23/surrealism-objects-of-desire-exhibition-design-museum-video/
A Dezeen által készített rövid videóban Kathryn Johnson, a kiállítás kurátora ismerteti a szürrealizmus hátterét és az irányzat a designra gyakorolt hatását. A tárlat a szürrealizmus és a kortárs formatervezés kapcsolatát is érzékelteti, a kiállított tárgyak közel harmada az elmúlt 50 évből származik.
A Vágy tárgyai – Szürrealizmus és design 1924-től napjainkig című kiállítás 350 tárgyat felvonultatva mutatja be az irányzatot a divaton, a bútortervezésen és a filmen keresztül. A tárlaton megtekinthetők a mozgalom ikonikus darabjai például Salvador Dalí, Man Ray és Leonora Carrington művei, továbbá olyan kortárs alkotók munkái is, mint Dior és Björk.
Johnson szerint: „A szürrealizmus a nagy háború szörnyűségeinek hatására jött létre, kreatív válaszként a zűrzavarra a konfliktusok és a bizonytalanság időszakában.” A kiállítás kurátorának véleménye alapján: „A szürrealisták felismerték a világ széttöredezettségében rejlő lehetőséget arra, hogy felrázzák a dolgokat, utat törve az újszerű gondolatoknak és eljárásoknak.” A mozgalomhoz köthető a tudatalatti jelentőségének felismerése is.
A kiállítás egyik kulcsfontosságú része a szürrealizmus egyesült királyságbeli jelentőségét állítja reflektorfénybe, dokumentálva Salvador Dalí és a brit költő és művészetpártoló, Edward James közötti együttműködést, amelynek a szürrealizmus olyan jelentős alkotásai köszönhetők, mint például a Mae West ajkait formázó kanapék és a meghökkentő Homár telefon.
A párizsi klímaaktivisták narancssárga festékkel öntötték le Charles Ray lovas szobrát a Bourse de Commerce előtt
Két és fél órás tisztogatás után a műalkotásról teljesen eltávolították a festéket.
Anna Sansom, 18 November 2022
forrás: https://news.artnet.com/art-world/charles-ray-climate-activists-2213233
A francia Dernière Rénovation (Utolsó megújulás) csoport két aktivistája november 18-án narancssárga festéket öntött az életnagyságú Ló és lovas (2014) című Charles Ray-szoborra. A csoport a Twitteren és az Instagramon egyaránt vállalta a tettért a felelősséget.
Az aktivisták, a 20 éves Rachel és a 26 éves Aruanu egy fehér pólót is ráadtak a lovon ülő figurára, amelyen a „858 napunk maradt” felirat volt olvasható. Egy fényképen a páros egymás kezét fogva látható az ezüstszínű szobor előtt térdelve, mellettük egy vödör festék díszeleg.
A párizsi aktivisták a Just Stop Oilhoz kötődő A22Network ernyőszervezethez tartoznak, amelynek aktivistái paradicsomlevest öntöttek Vincent van Gogh Napraforgóira a londoni Nemzeti Galériában ez év októberében.
Az ökoaktivisták nemzetköziesedését jelzi, hogy nemrégiben három nőt tartóztattak le, miután megpróbálták hozzáragasztani magukat Edvard Munch Sikoly című remekművéhez az oslói Norvég Nemzeti Múzeumban.
A múzeumigazgatók világszerte elítélték a hasonló támadásokat. November elején 92 nemzetközi muzeális intézmény igazgatója írt alá nyilatkozatot, amelyben arra figyelmeztetnek, hogy a demonstrációk veszélybe sodorják a remekműveket. (A műemlékvédők véleménye ugyanakkor megoszlik a témában.)
