Szent István Király Múzeum: Mindent ÉRTünk! Differenciáló módszerek és eszközök a múzeumpedagógiában

A Mindent ÉRTünk! projekt szemlélete és célja az volt, hgoy a múzeumban egy jól alkalmazható, társadalmias gyakorlat valósuljon meg, amelyben olyan gyerekek (speciálisnevelési igényű, sérült, és/vagy jelentős szociális, családi hátrányokkal induló gyerekek, fiatalok) kapnak lehetőséget a múzeum megismerésére és megértésére, akinek sokkal nagyobb szükségük van a múzeum lefordítására, mint bármely más látogatói csoportnak.

A kiindulópontunk a gyógypedagógia lett, mivel itt a nevelés az iskolában is differenciáltan történik, a differenciáló szemléletet és gyakorlatot a múzeumi közegben is meg akartuk valósítani.

A gyerekcsoportok egy - a múzeum állandó néprajzi, helytörténeti kiállításaihoz kapcsolódó - életmódot, az emberélet fordulóit feldolgozó foglalkozássorozaton vettek részt, amelyeken differenciáló módszereket és eszközöket használtunk. Ezek között kiemelkedő szerepe van a kooperatív módszereknek és a projektmunkának, eszközök tekintetében fontos a fantáziajáték,
a mozgás, a szakértői szerep, mindez egy mese keretében.

A történet során a gyerekek döntéshelyzetekbe kerülnek, ez lehetőséget ad arra, hogy a múzeumi teret és a műtárgyakat közvetlenül kapcsolják a saját megélt tapasztalataikhoz. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen hatást képes egy ilyen kezdeményezés kiváltani, ezért interjúkat vettünk fel, a sorozat megkezdése előtt és után, valamint alkalmaztunk megfigyeléses terepmunkát is. Az interjúkból kirajzolódik, hogy a számos egyéni történet közös metszetében ott volt, van a múzeum, sokszor egészen meghökkentő, szívszorító felismerésekkel.

Az interjús és megfigyeléses terepmunkát, a differenciáló foglalkozásokat normál tantervű osztályokon is teszteltük.

Múzeumpedagógiai Nívódíjban részesült 2019-ben

LAUDÁCIÓ

A Szent István Király Múzeum állandó néprajzi kiállításához kapcsolódó kezdeményezés a Múzeumpedagógiai Nívódíj minden értékelési szempontját figyelembe véve kiemelkedőnek számít a hazai múzeumpedagógiában. Célcsoportját a szociális, családi helyzetből fakadó, tanulásban megértésben akadályozott, mélyszegénységben élő hátrányos helyzetű 6-14 évesek adják, akik részben nevelőszülőknél élnek, illetve állami gondozottak.

A program megvalósításához a múzeum együttműködése nem csupán az Arany János Általános Iskola és Egységes Módszertani Gyógypedagógiai Intézményre korlátozódott, hanem megkereste a Lurkó Gyermekvédelmi Egyesületet is – és az együttműködésekben a szervezők proaktívak voltak. A foglalkozások során újszerű módszert vezettek be gyakorlatukba: a gyógypedagógiából vett differenciálást, amelyben fontos szerep jutott a kooperatív módszereknek és a projektmunkának. Nem csupán a szorosan a tantárgyakhoz kötődő ismeretátadás volt a szervezők célja, hanem a komplex értelmi-érzelmi fejlesztés, továbbá a szociális kompetenciák fejlesztése. A foglalkozások során az eszközök széles tárházát használták a demonstrációs tárgyaktól a hangszereken át a mulitmédiás eszközökig.

A program első lépcsőjében 5 csoportban 37 gyermek vett részt a 6, illetve 8 alkalmas foglalkozássorozatokon. A kezdeményezés kiemelkedőnek számít abból a szempontból is, hogy az eredmények felmérésére a foglalkozások előtt, közben és után is készítettek interjút a gyógypedagógusokkal, pedagógusokkal, szülőkkel, nevelőszülőkkel közösségi szolgálatos diákkal, egyesületi munkatárssal, valamint a foglalkozásokon a résztvevőket ún. megfigyeléses terepmunka során monitorozták. Dicséretes a program folytatásának, a második lépcsőjének iránya, a normál tantervű osztályokra való adaptálásra való törekvéssel.

Sok sikert kívánunk a megkezdett munkához!

(írta: Szu Annamária)