Múmiabarna - az egykor népszerű pigment sötét titka

forrás:https://news.artnet.com/art-world/mummy-brown-edward-burne-jones-2439399

szerző: Verity Babbs

fordítás: Birkás Babett

A Caput Mortuum – jelentése „halott fej” – a „múmiabarna” néven is ismert gazdag barna pigment volt, amely zavarba ejtő alapanyagból származott. A 16. századtól kezdődően az ősi múmiák szárított húsának felaprításával állították elő a pigmentet. Igen, jól olvasták! A viktoriánus Nagy-Britanniában és Európában virágzó iparág épült a mumifikált testekből készült festékek értékesítésére.

A múmiák a 12. század óta az európai gyógyszerek jellegzetes összetevői voltak, a tartósított tetemek felhasználásával készített orvosságokat különféle betegségek kezelésére használták, többek között fájdalomcsillapítóként és vérhígítóként. A festékpigmentekhez köthető alkalmazásuk a 16. században kezdődött, amikor az Egyiptomból és a Kanári-szigetekről származó mumifikált testeket fehér szurokkal és mirhával összekeverve finomra őrölték, hogy bitumenes festéket hozzanak létre. Időnként a pigment annyira népszerű volt, hogy a festék iránti kereslet nagyobb volt, mint a megmaradt ősi múmiák száma, ami a közelmúltban elhunyt holttestek felhasználását eredményezte.

„A múmiákat alapanyagul felhasználó festékgyártás régóta bevett gyakorlatnak számít, de most a kihalás veszélyezteti. A rendelkezésre álló múmiák száma napról napra csökken, miközben a kereslet irántuk egyre csak növekszik” – állította a minnesotai St Paul Globe-ban 1904. január 24-én megjelent cikk szerzője. „Ha a jövő múzeumai és látogatói érdekében meg akarunk őrizni bármilyen múmiát, azonnal véget kell vetni a tartósított tetemekkel való kereskedelemnek.”

A pigmentet számos a Preraffaelita Testvériség alkotóihoz köthető remekmű létrehozása során használták. Például Edward Burne-Jones: Merlin csábítása (1872–1877) című festménye, valamint a Burne-Jones és Dante Gabriel Rossetti által 1857 és 1859 között készített az Oxford Union Library-t díszító nagy falfestmények is tartalmaznak múmiabarna pigmentet.

Edward Burne-Jones, The Beguiling of Merlin / Merlin csábítása (1872-77).