A teljes konferenciaprogram itt érhető el. |
Előzetes a Szerethető múzeum VI. Országos Múzeumpedagógiai Konferenciához
November 5.
Bárd Edit, a Duna Múzeum PR és marketing munkatársa „Szerethető múzeum”. Miért szerethető a múzeum? címmel vezeti fel az előadások blokkját a konferencia ünnepélyes megnyitását követően. A konferencia témájára ráhangoló előadás egy előzetes kutatáson alapul arról, hogy mit gondolnak a múzeumok és az életminőség javításának kapcsolatáról a konferencia résztvevői, a jelenlévők, milyen előzetes ismeretekkel, véleménnyel, elgondolásokkal érkeztek a konferenciára.
Dr. Puczkó László intézetvezető a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, Turizmus, Szabadidő és Szálloda Intézetből Élet, minőség, jóllét. A kultúra része vagy a kultúra csak eszköz? címmel tart előadást a konferencián.
A Gárdonyi-hagyaték nagyszerű lehetőségeket ad arra, hogy változatos múzeumpedagógiai és közművelődési programok szerveződjenek. Számos rendezvény vált hagyománnyá az elmúlt években, s a Gárdonyi Emlékház az ország egyik leglátogatottabb irodalmi emlékháza. Az előadás során olyan alapelvek bemutatására kerül sor, amellyel ezek a tendenciák megtarthatók, illetve megvalósításukkal szerethető marad a múzeum, és a gyűjtemény. Szalainé Király Júlia, a Dobó István Vármúzeum osztályvezetője „Menj oda, hol fázik a szeretet” – Gárdonyi közelében címmel tart előadást a konferencián.
Az ember differencia specifikuma a kollektív memória létrehozásának képessége – épp ez tett minket emberré. Közös emlékezetünket folyamatosan építjük és folyamatosan át is örökítjük. A múzeumok e tevékenység unikális találkozóhelyei, ahol gyerekek, fiatalok, középkorúak és idősek ráébredhetnek a közös természeti és ember-alkotta örökségünkkel történő találkozásban saját létük, saját memóriájuk potenciális gazdagságára. A múzeum sikere a közös tudás, közös örökségre ráeszmélés katarzisa.
Dr. Striker Sándor, az ELTE PPK Andragógia és Művelődéselmélet Tanszékének egyetemi docense A kollektív memóriával való találkozás öröme című előadásában annak lehetőségeit mutatja be különböző kultúrák, különböző generációk tapasztalati példáival, hogy miként szolgálják a múzeumok a kollektív memóriánkat.
Erőforrásaink kifogyhatatlanok, ha nem csupán anyagi vagy tárgyiasult értékekre gondolunk. A társadalmi tőke olyan kincs, ami a közösségben élő ember számára mindig rendelkezésre áll. Melyek a társadalmi tőke mutatói, hogyan növelhetjük a tőkénket? Az ember társas lény, közösségben érzi jól magát, a magyar állampolgárok mégis nagyon passzívak. A közösség hiánya elmagányosodáshoz, depresszióhoz, s számos más problémához vezethet. A kulturális színterek könnyen válhatnak közösségi színtérré. Tegyük közösségivé, tegyük szerethetővé, látogatóbaráttá a múzeumot!
A fenti gondolatokat szem előtt tartva Dr. Arapovics Mária, az ELTE PPK Andragógia és Művelődéselmélet Tanszékének adjuktusa A közösségfejlesztés, közösségi művelődés és az önkéntesség innovációs lehetőségei a múzeumokban című előadásában azt járja körbe, hogy milyen közösségfejlesztő, közösségszervező feladatokat láthat el egy múzeum, milyen jó példák működnek már hazánkban, milyen jellegű közösségek hozhatók létre múzeumokban. Melyek a közösségfejlesztés és az önkéntes tevékenységek alapelvei, milyen a közösségi élmény pszichoszociális háttere és mindez hogyan illeszkedik a múzeumi területhez. Mennyire aktívak a múzeumi szakemberek? Mit kell tenni az aktivizálás érdekében? Az előadás összefoglalja a hazai és nemzetközi közösségfejlesztés, közművelődés és a közérdekű önkéntes tevékenység legfőbb trendjeit és vázolja a múzeumi közösségszervezés lehetséges irányait.
Nem szeretnek felmosni. Nem dobja fel őket a teremőrzés. Kiderült, hogy a szórólapozásnál van izgalmasabb dolog a világon. 15-16 éves középiskolások a múzeumokban. Mit kezdjünk egymással? Hogyan legyünk egymásnak kölcsönösen hasznosak? Mit tegyünk azért, hogy erősödjön a motiváció irányunkban: a felnőtt munka világa iránt? Joó Emese, a Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa és a MOKK múzeumpedagógiai szakkordinátora Felemelő iskolai közösségi szolgálat című előadásában a fenti kérdésekre keresi a választ fiksz kísérletek, példák, eredmények bemutatásával.
Dr. Tóth Tibor, az Eszterházy Károly Fősikola (EKF) Mozgókép Tanszékének mestertanára Kultúra, identitás, múzeumpedagógia című előadásában a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében működő Vizuális Munkacsoport által használt vizuális nevelési és múzeumpedagógiai módszereket mutatja be, melyek segítenek a tehetséggondozásban és ezáltal a cigány származású tanulók identitásának, önbecsülésének erősítésében.
Pató Mária, a Damjanich János Múzeum osztályvezetője „Mindegy az embernek, nyúl vagy madár, ha szeretik.”Sportos lázadások a múzeumban című előadásában azt tárja elénk, hogy miként válhat szerethetővé a rendszeres sportolásnak terepet adó múzeum. Az ilyen intézmény egyszerre válik a kultúra és sport összekapcsolásának népszerű helyszínévé, és amellett, hogy az egészséges életmódra hívja fel a figyelmet és ad hasznos tanácsokat, alternatív és sportos megoldásokkal a múzeum látogatói körének szélesítését is segítheti.
Dr. Kis-Tóth Lajos intézetvezető főiskolai tanár az EKF Médiainformatikai Intézetéből Informális tanulás múzeumi környezetben címmel tart előadást.
Az értékes iskolai gyűjtemény, szertár-, és tanszertörténeti szakirodalom a szertárak és a múzeumok testvériségét igazolja. Dr. Nádasi András egyetemi docens, az EKF Oktatás- és Kommunikációtechnológia Tanszékéről A museumtól a múzeumig – szertáraink muzeális taneszközei – virtuális tanszermúzeum című előadásában a museumból, azaz az szemléletes tanítást szolgáló egykori szertárból kiindulva tekinti át, hogy a múzeum a tárgyi kultúra őrzője, miként vált egyben az informális tanulás valóságos és virtuális terévé, és érvel amellett, hogy egy hálózatba szervezett, virtuális tanszermúzeum kialakítása, amely az iskoláink szertárainak gazdag állományát is felölelhetné, hatalmas gyűjtési és kutatási munkát feltételez, de megérné.
Hazánkban, Európa más országaihoz hasonlóan egyre növekszik az idősek aránya. A korosztály életminőségéhez nemcsak a testi, hanem a mentális egészség megőrzése is elengedhetetlen. Az idősek szívesen fordulnak a múlt felé. Azok az évtizedek, amikor fiatalként a legaktívabb életszakaszukat élték, bármennyi nehézséggel is társultak, többségében szép emlékké változtak. A tárgyi kultúra egy emberöltő alatt is jócskán átalakult. A funkciójukat vesztett tárgyak a múzeumokba kerültek, melyeket az idősek még ismerhettek, használhattak. Ezért részben saját múltjuk megőrzésének közegeként is tekinthetnek a múzeumra. De vajon milyen módon találnak egymásra a múzeumok és az idősebb generációk? Mennyire tekinthető ez általánosnak Európában és Magyarországon? Milyen pozitív példái vannak az életminőséget javító kapcsolatnak a közgyűjteményi területen? Ezekre a kérdésekre keres válaszokat Miként javíthatják az idősek és hátrányos helyzetűek életminőségét a közgyűjtemények? című előadásában Dr. Veres Gábor főiskolai docens, EKF Kulturális Örökség és Művelődéstörténet Tanszékének képviseletében.
Dr. Koltai Dénes professor emeritus, a Pécsi Tudományegyetem FEEK Andragógia Tanszék A múzeum mint munkahely szerethető, a kiégés elkerülhető címmel tart előadást.
A jó múzeum több mint munkahely. A fenti állítást járja körül ezzel megegyező című előadásában Káldy Mária, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Képzési Központ igazgatója.
A múzeumok arculatában meghatározó szerepet játszanak a látogatókkal közvetlenül is találkozó nem szakalkalmazott munkatársak (teremőrök, pénztárosok, jegyszedők, biztonsági őrök stb.), hiszen a látogatóknak a múzeumokról kialakított képét nagymértékben befolyásolhatják. Dr. Simándi Szilvia docens és Herpainé Lakó Judit adjunktus az EKF Neveléstudományi Intézet, Andragógiai és Közművelődési Tanszékéről Miként tanítjuk a múzeum nyelvét? Múzeumi képzés a látogatóbarát szemlélet szolgálatában című előadásában a múzeumi frontszemélyzet nem-formális tanulási módjának egy lehetséges változatát, a megrendelői igények alapján a Andragógiai és Közművelődési Tanszék által összeállított tréninget mutatja be. A tréningeket eddig két régióban (Észak-Magyarország és Észak-Alföld), összesen hat megyeszékhelyen (Eger, Salgótarján, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza és Szolnok) tartották meg a látogatóbarát, élménynyújtó szemlélet erősítése céljából a múzeumi frontszemélyzet számára, tapasztalatcsere, helyzetgyakorlatok és egyéb szakmai kompetenciákat fejlesztő feladatok formájában.
Az első napi konferenciaprogramot az egri Varázstoronyban Dr. Vida József szakvezetése zárja A Varásztorny varászlata címmel, melyből sok érdekességre fog fény derülni. Például arra, hogy hogyan lett a 18. századi csillagászati obszervatóriumból (speculából, látótoronyból, nézőtoronyból) csillagászati múzeum? Hogyan befolyásolta a múzeum látogatottságát (szerethetőségét) a camera obscura (sötétkamra, panorámavetítő) és a panoráma terasz? Hogyan kapcsolódnak a varázstermi interaktív kísérletek, a planetáriumi műsorok, a rendhagyó természettudományi órák, a múzeumpedagógiai és ismeretterjesztő foglalkozások a múzeumi tárlatlátogatáshoz? Miért mennek ki a térre, az utcára, a strandra kísérleti bemutatókat tartani, és van-e ezeknek hozama a múzeum felé?
November 6.
A konferencia második napját Onódi Ágnes, a Csalogány Iskola gyógypedagógusa Elérni az elérhetetlent. Sérült emberek nevelődése múzeumi környezetben című előadása nyitja.
A múzeum falain belül a művészeti alkotások szépséget, harmóniát közvetítenek. A művészet az értelmet meghaladva is hat az emberre, így bármilyen nehézséggel élő ember számára kitárulhat a világ vertikális irányba. Az utat kijelöli a jól szervezett, igényes múzeum. A sérült ember számára, éppen úgy, mint az épek számára a felfedezés örömét, az értékek végtelen tárházát jelenti a múzeum. A múzeum egy olyan hely, ahol megtanulhat bárki vágyakozni, álmodozni, álmokat szőni. Kiléphetünk a partikularitásból, és megszelidített, bátor alkotó emberré válhatunk. Fel kell ismerni a múzeumok adta lehetőségeket, mert azokat a gyógypedagógiai nevelés a személyiség egészséges kibontakoztatására eredményesen fel tudja használni.
Ha értjük a világ törvényszerűségeit, az emberek viselkedését, az ok-okozati összefüggéseket, jól érezzük magunkat, megérthetjük a másik ember érzéseit, indítékait, érthetünk egy gondolatot, egy működési elvet. De vajon hogyan értetjük meg magunkat azokkal, akik nem értik a mi jelrendszerünket? – Hát teremtsünk számukra is lehetőséget egy közös érzelmi-jelrendszer kialakításával, aminek tartalmi háttere adott a múzeum jellegénél fogva! Láttassuk meg a láthatatlant, meséljük el a kimondhatatlant, és értelmezzük az érthetetlent!
Mit adunk, és mit kaphatunk a speciális igényű látogatóktól? című előadásban Kustánné Hegyi Füstös Ilona, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa a fenti hitvallás szellemében mutatja be, hogy fogyatékkal élők mikor érzik jól magukat egy múzeumban és, hogy mit tehet a múzeumpedagógus annak érdekében, hogy megszeressék a múzeumot. A megértéshez vezető út mérföldköveit, útjelzőit és útkereszteződéseit villantja fel az előadás.
Börtönből múzeumba. Kultúra és életminőség speciális környezetben címmel Kesztyüs Alexandra, a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének bv. századosa tart tanulságos előadást arról, hogy a felügyeletére bízott fiatalkorú elítéltek jutalomból csoportos kimaradás keretében motivációs céllal miképpen juthattak el már a Természettudományi Múzeumba, a Hadtörténeti Múzeumba, a Maffia Múzeumba, a Zsidó Múzeumba, az Országos Széchenyi Könyvtárba, a Nemzeti Múzeumba, vagy a szentendrei Skanzenban.
A nagy érdeklődésre és a szép számú jelentkezésre való tekintettel a szerethető múzeum tematikájához kapcsolódó 10 perces prezentációkra - szám szerint 14 bemutatóra - két helyszínen fog sor kerülni. A témát a legváltozatosabb szempontok szerint (fesztiválozó, születésnapos, kutyabarát, személyiségfejlesztést segítő, pályázatokkal mobilizáló, szociálisan hátrányos helyzetűek ill. halmozottan sérültek felé nyitó, generációkat összekötő, interaktivitásra utazó, természetszeretetre hangoló, önkénteseket kinevelve önmagán segítő múzeum) járják körül az előadók esettanulmányok és jó gyakorlatok bemutatása révén:
- Bauernhuber Enikő , Petőfi Irodalmi Múzeum
- Béres Mária , TIszazugi Földrajzi Múzeum (Tiszaföldvár)
- Bernáth Éva, Hetedhét Játékmúzeum (Székesfehérvár)
- Birkás Éva, Szépművészeti Múzeum - Antik Gyűjtemény
- Diamant Lívia, Óbudai Múzeum
- Farkas Éva, Petőfi Irodalmi Múzeum
- Földessy Mariann, MTTM Mátra Múzeuma (Gyöngyös)
- Gazsó Hargit, Topolyai Múzeum
- György Gabriell, MODEM (Debrecen)
- Holler Judit, Magyar Természettudományi Múzeum
- Korompainé Mocsnik Marianna, Hajdúsági Múzeum
- Merinu Éva, Cifrapalota (Kecskemét)
- Pintér Anikó, Munkácsy Mihály Múzeum (Békéscsaba)
- Szebényi Ágnes, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
A konferenciát záró, Bárd Edit által levezetésre kerülő műhelymunka lehetőséget ad a résztvevőknek, hogy megosszák egymással a két nap során szerzett benyomásaikat, a konferencia előadásai alatt felmerült ötleteiket, azt, hogy mit visznek haza a találkozóról, ugyanakkor a konferencia szervezői, előadói is értékelő visszajelzést kapnak. Végül egymásnak adunk "útravalót", hogy a hétköznapokra is továbbvihessük a szerethető múzeum inspirációját.