belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

Megváltozik az élet a Múzeumi Nívódíjtól?

2003 óta adják át minden évben a hazai múzeumpedagógia legrangosabb díját, a Múzeumpedagógiai Nívódíjat, amely a legjobb vagy legprogresszívabb múzeumpedagógiai programok széleskörű megismertetését szolgálja. Az elismerés odaítélését évről évre koordináló Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ idén a 2018. szeptember 1. és 2019. augusztus 1. között megvalósított, újszerű, ugyanakkor más muzeális intézmények számára is adaptálható múzeumpedagógiai kezdeményezésekkel kapcsolatos nevezéseket várja. Ennek kapcsán beszélgettem 2018 egyik nyertesével Tatabánya Megye Jogú Város Tatabányai Múzeum vezetőjével Altdorferné Pál Gabriellával és Kovács Éva Zsuzsanna múzeumpedagógussal.

 Megváltozik az élet a Múzeumi Nívódíjtól?

- Mit jelentett számotokra, hogy 2018-ban is elnyertétek a Múzeumpedagógiai Nívódíjat?

Altdorferné Pál Gabriella: Vidéki múzeum vagyunk, egy megyeszékhelyen területi múzeumként működünk, a gyűjtőterületünk a város, és néhány falu kivételével a kistérség. Nyilván van olyan prioritásunk, hogy a saját közönségünknek szeretnénk megfelelni, a közösséget építeni, a múzeum eszközeivel a saját hagyományainkat, identitástudatunkat erősíteni. Ugyanakkor, borzasztóan fontos, hogy a szakma is lásson minket, hogy meg tudjunk jelenni az országos szakmai fórumokon is. Én azt gondolom, hogy a Múzeumpedagógiai Nívódíjnak ebből a szempontból is nagyon nagy jelentősége van. Általa az országban a kollégák látják, hogy itt a múzeumban milyen szakmai munka folyik. Kolléganőnk, Kovács Éva Zsuzsanna drámapedagógus, vele jó pár éve egy olyan új vonal érkezett hozzánk, amely tökéletesen alkalmazkodik ennek a múzeumnak a sajátosságaihoz. Azzal hogy az Iskolamúzeumban, a kiállításokban a különböző drámajátékok megjelentek, olyan fajta csatornákat tudtunk bekapcsolni, amelyek reflektálni tudnak ennek a múzeumnak a különlegességére és egyediségére. Egy egészen különleges és sajátos kínálatot tudtunk létrehozni, amit a szakma is elismert, valamint ezzel egyidejűleg évről évre egyre több látogatót vonzunk. Egy ilyen díj ugyanis a szakmai elismerés mellett abban is segít, hogy azokon a híradásokon keresztül, amik az ilyen elismerésről szólnak, további helyekre is eljuthassunk és más közösségek is felfigyelhessenek ránk, nyithassanak felénk.

 -        Mely múzeumpedagógiai foglalkozásotokat tartjátok a legfontosabbnak és miért?

Altdorferné Pál Gabriella: Tatabányán 2017-ben volt 120 éves a bányászat, ebből az alkalomból számos programot tartottak a városban. A lakosságot nagyon megérintette ez a dolog, hiszen az itt élők jórészének van kötődése a bányászathoz, noha az az 1980-as évek végére megszűnt a városban. A bányászatnak ugyanakkor az egyik legkomolyabb és a korszakokon is túlmutató értéke az a szolidaritás és együttműködés, amit a bányászok a nehéz munkakörülményeik során megéltek. Egymást segítve léptek előre. Én mindenféle díjon túl az egyik legfontosabb programunknak, amit Évi kidolgozott, azt a bányajátékot tartom, amit iskolás csoportok számára kínálunk, s ami erről a szolidaritásról szól. Érdekes tapasztalni azt is, hogy milyen reakciói vannak a legfiatalabb korosztálynak arra, hogy közösen hozzunk létre valamit és mentsünk meg az értékeket. Sajnos az általános iskolai korosztálynál ez egyáltalán nem magától érthetődő. Ebben az esetben a múzeumi játéknak a pedagógusok felé is lehet egyfajta figyelemfelhívó, vészcsengő bekapcsoló szerepe is.

 -        A Múzeumpedagógiai Nívódíj hogyan hatott a látogatószámra? Volt pozitív hatása?

 Altdorferné Pál Gabriella: Felnőtt látogatóink, szülők, nagyszülők, pedagógusok, örömüket fejezték ki, valamint a más múzeumokban dolgozó kollégák felől is tapasztaltunk komolyabb érdeklődést. Jókedvű, őszinte gratulációkkal találkoztunk és szakmai érdeklődéssel. Ez számunkra óriási értéket jelent.

 -        Milyen távlati célokat és üzeneteket rejt magában a múzeumpedagógia?

Altdorferné Pál Gabriella: Nekünk ma Magyarországon, mindenfelé az országban az a dolgunk, hogy pozitív élményeket nyújtsunk azoknak a korosztályoknak, akik majd később a potenciális múzeumlátogatók lesznek. Fontos, hogy legyenek olyan tapasztalataik, melyek hatására felnőttként a gyermekeikkel fognak visszajönni a múzeumba, vagy más kulturális intézménybe. A pozitív élmény azokat a megéléseket jelenti, amit a múzeumpedagógia hozzá tud tenni a kiállításainkhoz, mert szakmailag tényleg lehetnek bármilyen jók a kiállításaink és tárlataink, ha mindez nem fogja tudni megszólítani a látogatót. Nyilván fontos, hogy szakmailag hitelesek és helytállóak legyünk, az alapvető kritérium, hogy legyen egy kiállítás mögött gondolat, de mellé az is kell, hogy ezt át tudjuk adni a látogatóknak, és ehhez egyik fontos eszköz számunkra a múzeumpedagógia.

 

 Megváltozik az élet a Múzeumi Nívódíjtól?-        Neked mit jelentett, hogy elnyertétek a díjat?

Kovács Éva Zsuzsanna: Számomra a Múzeumpedagógia Nívódíj azért nagy jelentőségű, mert a programokat azáltal, hogy például az internetes felületen is megjelentek, mások is alkalmazni tudják. Ezt erősíti a 2010-es évben elnyert első nívódíjas pályázatunk is, amiben a Húszas évek iskolája című tárlatunkra alkalmaztuk a drámapedagógiás módszereinket. Azóta bizony elterjedt a drámapedagógia a múzeumokban, lépten-nyomon találkozom vele, és ennek nagyon örülök.

 -        A drámapedagógia milyen formán tudja kiegészíteni a múzeumpedagógia módszereit?

Kovács Éva Zsuzsanna:A látogatók többségének problémát okoz, hogy az általunk nyújtott információkkal – legyen az egy tárgy vagy szöveg –, oda tudja magát képzelni az adott korba. A drámapedagógia módszerével ezt a folyamatot tudjuk segíteni. Ha ez sikerül, akkor a látogatónak saját élményei és gondolatai generálódnak. A dráma ebben az esetben a cselekvés szót jelenti és a pedagógiában való használatát, tehát az átélést teszi lehetővé, belehelyezi egy másik korba a vendéget, aki általa egy időutazáson vesz részt, amire később már magától is képes lehet, ha erre ráérez. Abban bízom, hogy az átélés, azonosulás, kíváncsiság, az információval, az installációval, az eredeti tárgyakkal együtt megadja ezt az élményt, és így új távlatokat is nyitva máskor is ellátogat hozzánk. A hagyományőrzés is többek között erről szól, ezért kell segíteni ennek az útját.

 - Jelen van, de nem biztos, hogy mindig nyilvánvaló, hogy ott drámapedagógia is van.

Kovács Éva Zsuzsanna: A lényeg az, hogy a múzeum és a benne rejlő értékek befogadását segítse a drámapedagógia a múzeumpedagógiával együtt. A dráma módszere mindenkit megérintett, minden korcsoportnál segíti az átlényegülést, ez is nagyon jó ebben a módszerben.

 A nyertes program itt olvasható.

A hazai múzeumpedagógia legrangosabb szakmai díjának számító Múzeumpedagógiai Nívódíjat azzal a céllal hozták létre, hogy ösztönözze és elismerésben részesítse azokat az intézményeket, amelyek kimagasló teljesítményt értek el múzeumpedagógiai kiadványaikkal, magas színvonalú programjaikkal. Minden évben a beérkezett kezdeményezésekből a hazai múzeumi szervezetek elismert képviselőiből álló zsűri a leginspirálóbb fejlesztésnek ítéli a díjat, melynek újszerűnek, más múzeumok számára átvehetőnek kell lennie.

Idén, augusztus 23-ig lehet nevezni a 2018. szeptember 1. és 2019. augusztus 1. között megvalósított, újszerű múzeumpedagógiai kezdeményezésekkel és kapcsolódó kiadványokkal. A pályázathoz szükséges adatlap letölthető innen: nivodij_adatlap_2019.doc

 

Pifkó Szera

Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ

Megváltozik az élet a Múzeumi Nívódíjtól?

2018. évi Nívódíj átadó

Nyitólap

 

 

HKSZCSPSZV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031

DECEMBER

09

PÉNTEK

eseménynaptár


legfrissebb híreink


2022. 12. 08.
NEMO: Museums in the climate crisis
2022. 11. 21.
Folytatódik a MúzeumokMa 2020 kutatás
2022. 11. 16.
Publikációs felhívás a Tudásmenedzsment folyóirat 2023. évi angol/német nyelvű tematikus különszámába
Skanzen hírek


2022. 10. 11.
'56 falun a Skanzenben
2022. 09. 08.
Hagyományaink vendégségben