Történelmi pillanatok - A 10. Múzeumok Őszi Fesztiválja nyitóeseményén átadták a Múzeumpedagógiai Nívódíjakat
2015. szeptember 28. Dr. Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára átadta a múzeumpedagógia legrangosabb elismerésének számító Múzeumpedagógiai Nívódíjakat, a Múzeumpedagógiai Életműdíjat pedig az alapító Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató helyettese, Dr. Bereczki Ibolya adta át.
A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában megrendezett 13. Országos Múzeumpedagógiai Évnyitón – amely a Múzeumok Őszi Fesztiválja nyitó eseménye – négy múzeum programja kapott Múzeumpedagógiai Nívódíjat, további négy pedig elismerő oklevélben részesült.
A 2003-ban alapított Múzeumpedagógiai Nívódíj azoknak a muzeális intézményeknek az elismerése, amelyek kimagasló teljesítményt értek el a múzeumi ismeretátadás terén, magas színvonalú múzeumpedagógiai programjaikkal.
Múzeumpedagógiai Nívódíjat kapott a Petőfi Irodalmi Múzeum Magyar Nyelv Múzeumának Széphalmi Szó-Kincs-Tár(s) programja, melynek középpontjában a nyelv (és nyelvtan) élményszerű megismertetése áll.
Az Óbudai Múzeum nyertes „Mi közöm hozzá?” projektjében gimnazisták készítettek önálló véleményüket tükröző alkotásokat a zsidóság tragédiájával kapcsolatban, - mindezt az őket körülvevő jelen világra vonatkoztatva.
A Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház Nomád múzeum című Nívódíjas programja sokszínűségével vívta ki a zsűri tetszését: saját fejlesztésű játékok (kirakósok, memóriák, társasjátékok), foglalkoztató füzetek és feladatok segítenek a helytörténeti vonatkozású emlékek felelevenítésében.
Valódi kuriózumként szerzett elismerést a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Integrált tábor kezdeményezése, amelyen a halmozott fogyatékossággal, intézetben élő fiatalok és iskolai közösségi szolgálatos középiskolás kortársaik közötti kapcsolat kialakításán túl egymás megismerésének elősegítése, a középiskolás résztvevők toleranciára nevelése, társadalmi felelősségvállalásának erősítése is szerepet kap.
A Magyar Nyelv Múzeuma hazánk egyetlen nyelvi múzeumaként a magyar nemzeti műveltség egyik alapértékét, az anyanyelvi kultúrát közvetíti. A SZÉPHALMI SZÓ–KINCS–TÁR(S) program újszerűségét elsősorban egyedisége adja. Ez az első hazai anyanyelvi múzeumpedagógiai program, amelynek középpontjában az anyanyelvi ismeretterjesztés és az élményszerű anyanyelv-pedagógia áll. A társtudományok segítségével erősíti a nyelvhasználói tudatosságot, ösztönzi a hagyományos kommunikációs formákhoz való visszatérést, kiemelt figyelmet fordítva a kézzel írás népszerűsítésére valamint a nyelvi öröm megélésére.
A szervezők nehéz feladatra vállalkoztak, amikor a holokauszt problematikáját a kerület gimnazistái, a mai tizenévesek generációjával úgy kívánták megismertetni, hogy saját álláspont kialakítására sarkallták őket. A „Mi közöm hozzá?”című projekt egy mélyen átgondolt, többlépcsős rendszerbe foglalt komplex struktúra, amely a múzeumi kommunikáció széles eszköztárát alkalmazza. A múzeum munkatársai tiszteletreméltó alapossággal készítették elő a megértésre ösztönző folyamatot. A semleges ismeretközléstől elindulva helyzetgyakorlatokkal tisztázták a fogalmakat, majd a befogadás nehéz útját, erőfeszítéseit színházi előadáson modellálták. Végül a szakrális és a hétköznapi tér hordozta emlékek „olvasásán" át jutottak el az egyéni álláspontot kifejező alkotó munkáig, illetve a túlélővel való személyes találkozásig. Az óbudai mikrotörténet újraélése mellett fontos üzenet rejlik a projektben: mind az előkészítő programok, mind pedig az alkotómunka közösségi tevékenységként, dialógusok során keresztül valósult meg, amelyben a múzeum mint mediátor, véleményformáló, s történelemről való felelős gondolkodás hiteles helyszíne vett részt.
A Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház munkatársai által kidolgozott Nomád múzeum program tudatosan, komplexen és sokoldalúan segíti elő a gyűjteményeikre alapozott, közvetlen múzeumi élmény- és ismeretszerzést. Kiváló példa rá, hogy az egyébként régóta ismert és kedvelt játéktípusok – kirakó, puzzle, memóriajáték, társasjáték – újrafelfedezésével és széles körű alkalmazásával miként lehet a múzeumi tartalmakat érdekessé és vonzóvá tenni, nemcsak az alsó és felső tagozatos diákok, hanem az egyéni vagy családos látogatók számára is. Fontos, hogy a múzeumi falakon kívül is használják a játékokat, amelyek a tudományos tartalom szakértő feldolgozásával készültek, tesztelték és lektorálták őket. Remekül illeszkednek az iskolai tanulás tematikáihoz, és érdeklődést, kíváncsiságot, társas együttműködést váltanak ki. A programhoz kapcsolódó foglalkoztató füzetek a korosztályok igényeihez igazodó tartalommal, egységes arculattal születtek meg, és a múzeum gyűjteményeinek megismerésén túl hozzájárulnak ahhoz is, hogy használói felfedezzék Reguly Antal tudósi értékeit, Zirc és a környék múltjának számos érdekességét.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Integrált tábor programja az a különleges eset, mikor egy nagy múzeum mert kicsiben gondolkodni – és valami igazán nagyot hozott létre. Két turnusban, egyenként 5 napos táborok során összesen 14 halmozott fogyatékossággal, intézetben élő fiatal és 13, közösségi szolgálatát a Skanzenben töltő középiskolás kortársuk ismerte meg a múzeum kiállításait, egymás képességeit, lehetőségeit, teljes értékű partnerként, átlépve saját határaikat, életre szóló élményeket szerezve. A komplex, színes, módszertanilag jól felépített program intim, biztonságos közegét a Skanzen és a külső szakemberek sokéves szakmai együttműködésének tapasztalatai támogatták, a sikeres megvalósítás igazi csapatmunka eredménye. Az Integrált tábor a Skanzenben érzékeny és bátor, a helyszín és a résztvevők adottságait maximálisan figyelembe vevő és hasznosító programja kiváló példája a társadalmi felelősségvállalásnak; intézményi szinten és a résztvevő szakemberek, diákok megélt tapasztalatainak szintjén is.
Elismerő oklevélben részesült további négy múzeumpedagógiai kezdeményezés:
a Déri Múzeum Írd újra! Csokonai Vitéz Remake,
a Dobó István Vármúzeum Mi van a ládafiában? – Virágom-világom,
az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark A Hétmagyar harcai – Interaktív hadtörténeti programnap-sorozat,
valamint a Rétközi Múzeum A beszélő tárgyak háza – múzeumi mesék és rajzok mindenkinek című programjai.
A debreceni Déri Múzeum irodalmi kiállításához kapcsolódó múzeumpedagógiai program ütős címmel, és valódi problémafelvetéssel fordul a középiskolás közönséghez. Ti hogyan búcsúztatnátok el Csokonait, ha ma lenne a temetése? Mit értékelnétek és méltatnátok költői életművéből és életútjából két évszázad távlatában? Mindezt hogyan fogalmaznátok meg a nekrológ műfaji sajátosságai szerint?
A meglepő múzeumi feladat ennek a korosztálynak valódi kihívás, telitalálat. A diákok szabad felfedezéssel gyűjtik össze a szerintük fontos részleteket, amelyekből kooperatív munkával írják meg a búcsúztató szövegét. A múzeumpedagógiai foglalkozás példaértékűen épít a középiskolások életkori sajátosságaira: az egymástól tanulásra, a saját vélemény saját nyelven történő megfogalmazásának igényére, miközben engedi őket a költőre és a múzeumra is friss szemmel rátekinteni.
Az egri Dobó István Vármúzeum múzeumpedagógiai programja a „Kocsira ládám, hegyibe párnám…” - Ácsolt és festett ládák Palócföldről című ácsolt és festett ládákat bemutató időszaki néprajzi kiállításhoz kapcsolódik. A komplex program erénye, hogy változatos és saját fejlesztésű szemléltetőeszközöket alkalmaz, mint például egy műtárgymásolatként elkészült vésett díszítésű, szétszedhető és összerakható ácsolt láda, amely nemcsak a tárgy szerkezetének megismerését, hanem díszítésének aprólékos megfigyelését is lehetővé teszi a gyerekek számára. A demonstrációs célú szerszámok, a háromdimenziós tárgyjátékok, valamint a szerepjáték kézzelfoghatóvá és átélhetővé, valódi élménnyé teszik a múzeumlátogatást.
A A Hétmagyar harcai című program tartalmi szempontból is újszerű, mert azt a történelmi beidegződést igyekszik megváltoztatni, amely a kalandozó magyarokat csupán negatív szerepben tünteti fel. Módszertanában példaértékű, hiszen olyan eszközzel valósítja ezt meg, amely a fiatalok körében népszerű és jó példát mutat egy multimédiás alkalmazás múzeumi környezetben történő felhasználására. Szerzői, a Történelmi Animációs Egyesülettel együttműködve, olyan számítógépes „csatajátékot” készítettek, amelynek során a diákok hadvezérként helyezkedhetnek be a régmúlt eseményeibe. Úgy szimulálhatják le a híres csatákat, hogy előtte minden szükséges körülményt feltérképeznek. - így a magyar törzsek haditechnikai és harcászati jellemzőit, a politikai- és terepviszonyokat, a szembenálló csapatok jellemzőit… mindazt, ami a jó haditervhez és a hét magyar törzs sereggé kovácsolódásához elengedhetetlen. A harcászati játékot fegyver- és viselet bemutatók erősítik, játékmesterek segítik, és szakértők közreműködésével megtörténik, a virtuális világban véghezvitt hadműveletek összehasonlítása és elemzése a korabeli valósággal.
A kisvárdai Rétközi Múzeum munkatársai A beszélő tárgyak háza – múzeumi mesék és rajzok mindenkinek című foglalkozás-sorozat keretében 46 foglalkozást tartottak a múzeum állandó kiállításait és tárgyait bemutató mesébe ágyazva. A sorozathoz 13 különböző foglalkoztató füzetet állítottak össze óvodásoknak, fogyatékkal élőknek, alsó- és felső tagozatos és középiskolás diákoknak. Ebbe a foglalkozás-sorozatba építették be a Nagy Rajzolás programját. Kisvárda 4 műemlék épületét rajzolták meg a résztvevők, gyerekek és felnőttek egyaránt. Minden rajz egy-egy téglaként része lett az épületnek, kifejezve a program lényegét, az alkotás és az összetartozás örömét. A széles korosztályt megmozgató tartalmas program összeállításáért és lebonyolításáért elismerést, dicséretet érdemel a múzeum kollektívája.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2013-ban Múzeumpedagógiai Életműdíjat alapított a múzeumpedagógia területén dolgozó, több évtizede a pályán lévő szakemberek számára, akik saját múzeumi kereteiken túlmutató, kimagasló szakmai eredményeket értek el. Gyakorlati tevékenységük mellett kutatásokat végeznek, publikálnak, előadásokat tartanak, oktatnak, segítik a hazai múzeumpedagógiai szakma módszertani megújítását, és hatásuk jelentős a hazai múzeumi életben.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a díjat kétévente egy, muzeális intézményben dolgozó, vagy ott hosszabb időn át dolgozott szakembernek adományozza. A Múzeumpedagógiai Életműdíj díj odaítélésére a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kuratóriumi bizottságot hozott létre, melybe felkérést kaptak: a Pulszky Társaság, Magyar Múzeumi Egyesület az ICOM Magyar Nemzeti Bizottság, az Országos Közgyűjtemények Szövetsége, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közgyűjteményi Főosztálya, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, valamint a Múzeumi Oktatási és Képzési Központ.
2015-ben a Múzeumpedagógiai Életműdíjat Lovas Márta kapta.
Lovas Márta a hazai múzeumi „közművelődés” egyik alapítója és vezéralakja.
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, magyar nyelv és irodalom, pedagógia szakon. Múzeumi pályafutását 1976-ban kezdte a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1976 és 1997 között a Magyar Nemzeti Múzeum Közművelődési Osztályának vezetője.
Múzeumpedagógiai törekvések, programok gondozása, módszertanai felügyelete; oktatás és gyakorlatvezetés a felnőttképzésben és a felsőoktatásban, folyamatos utánpótlás nevelése, felkészítése, képzése-továbbképzése; konferenciák tervezése, szervezése, valamint szakfelügyeleti és szakértői tevékenység fűződik nevéhez.
1997-2013 között, nyugdíjasként is elkötelezetten dolgozott tovább, a múzeumi közművelődés, a múzeumpedagógia fejlesztése, elismerése érdekében.
Kutatási területe a szélesen értelmezett múzeumi ismeretátadás. Szakmai tevékenységével meghatározó szerepet játszott a e terület reformtörekvéseinek megvalósításában, elterjesztésében. Az általa kidolgozott programok, fejlesztések tudatos szakmai vizsgálatok, elemzések eredményein alapultak. Munkájának, szemléletének fókuszában az aktivitás és a komplexitás állt. Kutatási eredményeiről, módszertani tevékenységének tapasztalatairól számos publikáció jelent meg. Kezdeményezője és aktív résztvevője – több alkalommal szervezője - volt a hazai múzeumpedagógiai élet szakmai fórumainak.
Munkájában kiemelt szerepe volt már a 80-as évektől a rendszeres felnőtt és pedagógus továbbképzések szervezésének. Célkitűzése volt, hogy a múzeumokban folyó pedagógiai tevékenység az iskolai oktatás és nevelés természetes részévé válhasson, mint a formális és nem formálist nevelést egyaránt hatékonyan segítő reformpedagógiai módszer.
1981-1989 között a Magyar Nemzeti Múzeum pedagógus továbbképző táborainak szervezője és előadója.
A Képző és Iparművészeti Főiskola – Tölgyfa Galéria múzeumpedagógia szakirányán előadó, kollégium- és gyakorlatvezető.
1999-től az ELTE PPK múzeumpedagógia szakirányú képzésén előadó és speciális kollégiumvezető.
2003 és 2008 között a Magyar Nemzeti Múzeum akkreditált pedagógus továbbképző tanfolyamának alapítója, előadója és gyakorlatvezetője. Szakmai szemléletét a magas színvonalon végzett munka iránti feltétlen igény, valamint a több intézmény munkatársait összefogó projektekben való gondolkodás jellemezte.
Határozott kiállásával képviselte a hazai múzeumpedagógia ügyét minden fórumon. Az általa kiépített széles társadalmi és civil kapcsolati bázis lehetővé tette, hogy a kulturális életben a múzeumpedagógia a kultúraközvetítés egyik meghatározó elemévé válhasson.
A Népművelők Országos Egyesületében a múzeumi közművelődés területének szakmai képviselője. 2006 és 2013 között közművelődési szakértője a szakterületet irányító minisztérium Alfa Programjának. 2009-től a kulturális tárca megbízásában szakfelügyelői és szakértői feladatokat látott el. Közös múzeumpedagógiai programokat szervezett németországi, ausztriai és romániai/erdélyi múzeumokkal, intézményekkel és pedagógus szervezetekkel.
Beosztottaival, tanítványaival a munka számára mindig közösségi volt. A 80-as évektől olyan múzeumpedagógiai-közművelődési műhelyt hozott létre, amelynek alapja a közös gondolkodás, a csapatmunkában rejlő lehetőségek maximális kiaknázása volt.
Három évtizedes munkájának egyik szélesen ható eredménye, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum múzeumpedagógiai tevékenysége köré olyan szakmai kört és „holdudvart” épített ki, melyben több mint 60 szakember növekedett fel, s vált nem csak évtizedekig segítőjévé, de szakértőjévé is a területnek.
Lovas Márta személyisége és munkássága máig meghatározó és érvényes a hazai múzeumpedagógiában. Életműve, szakmai tevékenységének hatása az elmúlt 40 évben nem korlátozódott a Magyar Nemzeti Múzeumra, hatással volt a hazai múzeumi életre.
Az ünnepélyes díjátadó után kezdetét vette a MŰ - TÁRGY – TÖRTÉNET - Tegyük személyessé!” című szakmai konferencia, amelynek középpontjában a történeti muzeológia áll.
fotók: kultura.hu
              |
