KÖZÖSSÉGKOVÁCSOLÓ – KORSZAKOK – KINCSEK a Skanzenben, ahol közönségből közösségek alakulnak

Fedezzük fel kincseinket!

A Közösségek Hete 2021 kapcsán kincskereső játékra hívjuk a fiatalokat és szüleiket, nagyszüleiket, barátaikat, ismerőseiket egyaránt.

Minden településnek megvannak a maga titkai, a személyes, csak az ott élőkhöz fűződő történetei, épületei, emlékei. Ezeknek egy részét talán már csak az idősebb generáció ismeri, vagy csupán a közvetlen környezet tud róluk. Talán ezek sokaknak semmit sem jelentenek, azonban a helyi közösségek számára kapcsok, közös élmények lehetnek.

Arra buzdítjuk a lokálpatriótákat, hogy fotózzák le településük azon értékeit, amelyek fontos szerepet tölthetnek be az ott élők összekovácsolásában és egy rövid leírással vagy egy emlék felelevenítésével osszák meg ezt másokkal is az esemény Facebook oldalán!

Kustánné Hegyi Füstös Ilonától, a Skanzen Múzeumpedagógiai Életműdíjjal elismert múzeumpedagógusától osztunk meg néhány inspiráló témaötletet és az évek során összegyűlt skanzenes jó gyakorlatot, melyek a Skanzen egykor nagy sikerű, kicsiket és nagyokat megmozgató májusi Alkotónapjaihoz és a szintén májusra időzített a Közösségek Hete 2021 Fedezzük fel kincseinket! című felvezetőkampányához is kapcsolhatóak.

1. Alkotónapi drágakövek (1999)

Szívesen nevezzük ma is népmeseinek azt a környezetet, amit a Skanzen néprajzi kiállításai jelentenek. Így nem csoda, ha az irodalom, a néprajz és a képzőművészet hármas útjának találkozó pontjára is rábukkantunk itt 1999-ben. Ekkor először Móricz Zsigmond világa címmel hirdettünk gyerek képzőművészeti pályázatot a helyi iskolák körében. Júniusban, a tanév utolsó napján nyitottuk meg a tárlatot a Skanzen Felső-Tiszavidék tájegységének (Túristvándihoz közeli) Milotai istállójában. Az addig szegényparaszti életet képviselő istálló varázsütésre palotává nemesült a falait díszítő színpompás pályaművektől. A Medárd környéki csendes eső a Mándi református templomba terelte ugyan a szülőkkel, pedagógusokkal együtt majd 200 fős tömeget, még is jutott hely mindenkinek, hiszen „sok jó ember kis helyen is elfér”. Hegyi-Füstös István (az akkor 80 éves édesapám) fél évszázaddal korábban készített riportját - az addigra éltes korúvá vált - Zsuzsikával, nagy népi írónk gyerekkori szerelmével, BRG-magnóról játszotta le. Medgyessy Ferenc szobrászművész is nyilatkozott valahai iskolatársáról, így Móriczot már a hiteles személyeken keresztül érezhették magukhoz még közelebb állónak a gyerekek. A díjazottak első támogatója Surányi István, a híres szentendrei cukrászmester volt, aki zsúrtortáival, marcipán figuráival és apró édes süteményeivel örvendeztette meg a helyezett, valamint a résztvevő gyerekeket és felkészítőiket. A további 17 év alkotónapjai is igazolják, hogy a hármas út találkozási pontja nem csak a mesében létezik, hiszen a felkészítő pedagógusok, a tehetséges gyerekek és lelkes szülők alkotó közösséggé forrtak össze a múzeumpedagógiai kezdeményezés hatására az évek folyamán, miközben családjukkal, osztályaikkal, majd felnőtté cseperedve saját gyerekeikkel visszatérő látogatói lettek a Skanzennek.

2.      Pontonhíd pedagógusoknak

A múzeumpedagógus munkája mit sem érne, ha nem volnának együttműködő pedagógus partnereink. Lépéről lépésre építettünk utat hozzájuk, néha megküzdve az életfolyam hullámverésével is. A Skanzenben 1993-ra érett meg a helyzet arra, hogy a Szentendrei Néphagyományt Éltető Óvónőknek rendszeresen nyújtott képzéseket egy hetes, bentlakásos táborrá terjesszük ki. Azért is emlékezetes az indítása, mert a cserkészparancsnoktól az óvónőn át a felsős tanárig minden gyerekekkel foglalkozó pedagógus jelentkezett. Mérföldkőnek tekinthető, mert ezután erős kötelék alakult ki velük, aminek hírét vitték, és így egyre szélesedett a szakmailag érdeklődők köre. A tanítványaikkal érkező pedagógusok rájöttek, hogy foglalkozásainkon szemléltetést és élményszerzési lehetőséget tudnak nyújtani tanítványaiknak. A paraszti életmód megismeréséhez, átéléséhez a Skanzen kiváló terepasztalnak bizonyult. A népi kultúránkból táplálkozó nevelés módszertanának fája a további képzéseink tapasztalatcseréi által kiterebélyesedett. A későbbiekben (2005-től) meghirdettük a Hagyományéltetés az óvodai nevelésben, A hon-és népismeret szemléltető oktatása, valamint Az Ember és Fa közös világa című akkreditált képzéseinket, melyek közül napjainkban az óvónői képzés folytatódik évről évre, a megfelelő számú jelentkező függvényében. Az évtizedek alatt így „beavatott” és egyre szaporodó pedagóguscsapat igényére évek óta nagy sikerrel tartunk nyaranta újra szakmai, bentlakásos táborokat. Bár a kezdeti Izbégi Park Tábor faházait mára a Skanzen Hotel komfortos szálláshelye váltja fel, a közösen átélt, felejthetetlen cipósütések, együtt dalolások, a sok játék biztosítja a bensőséges hangulatot. Jó látni, hogy a „staféta” kézről kézre jár.

3.     Családlátogató tanösvényre léptünk (2013)

A Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében 2013-ban elsőként meghirdetett Tanárok éjszakáján kezdettől fogva részt vesz a Skanzen. Első alkalommal, a Családlátogató tanösvény c. programmal az volt a szándékunk, hogy a pedagógusokat rávezessük a tanítvány családi hátterének behatóbb megismerésére, a szülőket pedig ráébresszük, hogy a pedagógus is ember. Már 5 óra előtt izgatott tömeg verődött össze. A főként pedagógus közösségek alkotta csoportok kezükben az „üzenő füzettel” – kihasználva az alkonyi nap fényét-, betájolták magukat a Palócföld házai között, hogy sötétedés után már könnyedén tudjanak házról-házra, családról-családra járni. Az együtt mozgás biztonságát szerencsére időben feladták, hiszen a paraszti életterekbe 10-20 fő nem fér be egyszerre úgy, hogy a családi légkört is megtapasztalhassa, így 5-6 fős csapatokat alkotva barangolták be a falut. A töklámpások jelző fényeinél barátságos otthonokra bukkantak, magyaros vendégszeretetet tapasztaltak. A házakból kiszűrődő vidám hangok, az énekszó, a sopánkodás, a zsörtölődés keveredett a sültalma, a vöröshagyma illatával. A petróleumlámpák, gyertyák imbolygó fényében biztonságot nyújtó közelségbe kerülhettek a fonóház lányaival, asszonyaival, a beteg gyermekét ápoló, aggódó anyukával, a summás családjával, vagy akár a 80-as évek pedagógus házaspárával, akik felvállalták egy fogyatékkal élő fiatal felkarolását is. A szereplők látogatókból a faluközösség tagjaivá formálták a pedagógusokat, amilyenre manapság is vágyunk: egymásra figyelő, probléma-érzékeny, segítőkész „földikké”. Az Imolai istállóban lázasan ügyeskedett mindenki, hogy megalkothassa saját lámpását, aminek fényénél az időközben eleredő eső ellenére könnyen odatalált a Magtárba, a 20 órakor kezdődő „szülői értekezletre”. Többek megfogalmazása szerint olyan katartikus élményben részesültek az est folyamán, hogy idő kellett a leülepítéséhez, így nehezen tudták közvetlenül utána szavakba önteni a felmerülő gondolatokat, érzéseket. A szereplő „családtagok” természetes szavai azonban oldották ezt a pozitív feszültséget. A múltból merített, de a jövőbe mutató, Gárdonyitól származó jelmondatot, mi szerint „a lámpás én vagyok”, mindenki zászlajára tűzte.

 4.      „Sors, nyiss nekem tért!”

A Nagyrét, mint gyűjtőpont – időutazások színhelye (1980-as évek)

 

A 60 hektáros Skanzen Nagyrétje kiváló helyszíne a tömegeket vonzó rendezvényeinknek, a mellette húzódó domboldal pedig pompás lelátó. Egyik alkalommal, a 80-as években, a Muzsikás együttes tartott itt koncertet, amit a hangosításnak köszönhetően a fölöttünk húzódó Pismány hegy lakói is élvezhettek. Amikor a fűben heverésző családok is átadták magukat a népzene csábításának, estébe nyúló táncházban olvadtak egy ritmusra mozduló, „egy húron pendülő” közösséggé. 1996-ban a Szüreti sokadalom és borünnepen „folyt a sárga lé” a kézművesek sátrai, a borászok szakértő kínálása mellett, a mutatványosok és zenészek forgatagában egy hagyományt teremtő, nagy szüreti mulatságban. 1999-ben a „Kővirág” program új célcsoportot szólított meg, amikor még „aranyat” is mostunk a dunai aranymosók eszközével, a szitával -lévén Ásványráróról is házunk-, és (amerikai módra) tállal egyaránt, ugyanis nemzetközi ásványbörzének adtunk helyet. A Villa Rusticával (i.u. 3. századból a föld alól előbukkant római kori villa maradványaival) határos területen a KŐ geológiai, építészeti „kő-fejtőjéből” a romok labirintusába jutva az elszánt családok az „Üsse kő!” akadályversenyen tették próbára ügyességüket. A paraszti élet színtereire, a tájegységi kiállításokba szétszéledve a résztvevők már „egy követ fújtak”- jól érezzük itt magunkat.

 5.     Kuruc énekmondó elemes szócsővel (2003)

2003-ban a „Kurucz világ régen volt…” című Alkotónapon a Rákóczi Szabadságharc kitörésének 300. évfordulóját rendhagyó módon elevenítettük fel. A képzőművészeti pályázat díjkiosztóján II. Rákóczi Ferenc toborzásul elzengte a híressé vált „Gyömrői beszédet”, majd a Mátyásföldi Huszár Egylet „labancai” rajtaütöttek Rákóczi kurucainak szekér-táborán, ami természetesen bajvívásba torkollott. A történelmi jelenetet még életszerűbbé tette, amikor a dobok, és a tárogató mellett egy öreg kuruc mesemondó (Berecz András) -hangosítási technika híján narancssárga, elemes szócsővel - kürtölte világgá, mint élő tanú a Vezérlő Fejedelem nemes tetteit.  Az embereket lenyűgözte a személyes találkozás varázsa a történelemből életre keltett jeles személlyel, a labancokkal, majd a kuruc tábort erősítve a zörgő szekerek után rohanva egy emberként kiáltották: „Nyergelj, fordulj!” (Kár, hogy akkor nem volt még mód ezt videón is rögzíteni.) A kevésbé harcias kedvűek kincskeresésre indultak felkeresve Rákóczi, fáját, forrását, megkondítva harangját, mire rátaláltak a „Libertásra”, ami mézeskalács formájában aranylott, rajta a híres jelmondattal: „Cum Deo pro Patria et Libertate!”

 6.     Európai kincskereső (2004)

Emlékezetes a 2004-ben megrendezett „dupla” Alkotónap, amit az Európai Unióhoz való május elsejei csatlakozás apropójából szerveztünk egy NKA-s pályázat segítségével.

Az „Európai kincskereső” onnan kapta a nevét, hogy eredetileg a 125 éve született Móra Ferenc -mint az Alföld tájegységünk szülötte- évfordulója miatt a Kincskereső kis ködmönt szerettük volna kerettörténetnek. Alkalmazkodva a tavasszal elnyert pályázat adta lehetőséghez, megtartottuk elképzelésünket, de kiterjesztettük egész Európára. Az addigi EU- tagállamok (24 állam) ifjúsági irodalmára építettünk és így nemzetközi kulturális színtérré váltunk.  A kötelező olvasmányok és az általános műveltség körébe tartozó európai szépirodalmi írások közül válogattuk ki a legközismertebbeket, hogy azok szereplői életre keljenek, a szerepük szerinti tevékenységet végezzék, és közben a látogatót bevonják történetük világába. A határokat átlépő látogatók Gullivernél liliputi dobozvárost, Odüsszeusznál tutajt építhettek, Pinocchioval marionett bábot készíthettek, Vejnemöjnennél kézi malommal őröltek. A kis Herceg megtanította őket a papírrózsa hajtogatására, aki pedig jól megfelelt Mary Poppinsnak, a feneketlen táskából cukorkát is kapott. La Fontaine állatmeséinek szereplőivel együtt daloltak, Nils Horgersont és Márton lúdat pedig plaketten örökítették meg. Az ezüsthajú Holle anyónál szívesen püfölték a párnákat, és kisegítették Don Quijotet, amikor szélmalom harcához összeügyeskedtek egy kis szélmalmot is. A szereplők bábeli keveredése ellenére minden helyszínen a felismerés örömét, az „otthon vagyok a világban” jó érzését élték át a résztvevők. Bár az igazán „hazait” Furfangos Cintula, a „kopaszgombóc” (héjában főtt krumpli), Kese kalapos oskolája, Küsmödi bácsi, a Kis Bicebóca, és az „Égbelátó” (távcső) – vagyis Móra Ferenc világa jelentette, az életre keltett alakok hatására otthon többen neki fogtak az olvasásnak, hogy jobban megismerjék a személyes találkozások irodalmi hőseit.

2006. A hiedelmekben gazdag Dél-Dunántúl tájegység megnyitása után az Alkotónap a „Hosszi furugla” nevet viselte. A tornyosuló felhők alatt induló napon a vidék jellegzetes pásztorhangszerét megszólaltató pásztortól a nyájként köré sereglő családok megtudták, miért is olyan magányos, és tudós a pásztor ember. Arra is hamar rájöttek a pajtában, miért nem fér meg két dudás egy csárdában. A fergeteges „szélbanya” sokakat meghökkentett, amikor sötét forgószélként feltűnt az útkereszteződében. A „garabonciás” diák malaclopójába burkolódzva adott képmutogatással hírt a sárkánnyal vívott harcáról, de hiába kínáltuk tejlevessel (katrabóca-habarék-kudari levessel), az égi dörgedelmet csak ránk hozta. Még szerencse, hogy a „hasznos kezű asszony” kiokosította a keresztúton áthaladókat, hogyan védjék meg magukat a boszorkányok rontásával szemben, de akinek szerencséje volt, összetalálkozhatott a tündérekkel, vagy Szulimán szultán hastáncosnőjével is. Ez alkalommal a közös borzongás és a titkok felfedése kovácsolta eggyé a szakadó esőben fedél alá menekülő látogatókat a hiedelemalakokkal.

8. Itt járt Mátyás király! (2008)

Vajon ki hiszi el, hogy „Itt járt Mátyás király”? Az a 4250 ember, aki 2008. május 1-jén, az Alkotónapon a Skanzenben járt, ezt bizonyíthatja, hiszen nekik részük volt ebben a megtiszteltetésben.  A szerepjáték és a történelmi játék népszerű módszerei kiegészültek a humanizmus korában gyökerező népszokások, játékok, tudományos felfedezések, népmesei elemek megismertetésével. A király Gergő juhászt maga mellé ültette asztalánál, ahol evett cipó-kanalával, sőt a kanalát is megette. Mujkó, az udvari bolond mindent bevetett, hogy mulattassa a nagyérdeműt, miközben fedezte az álruhás királyt. A győri Krúdy Gyula Gimnázium vendéglátós, hosztesz és szakács tanulói, mint apródok hada sürgött forgott a „palotában” az általuk terített reneszánsz pompával terített asztal körül. IlkuszMátyás csillagásznál a kor matematikai és csillagászati elméleteinek színes szemléltetésén keresztül vethették össze az emberek mai tudásukkal a tudomány akkori állását. A Szent György Lovagrend vitézeinek harci dobszavára meginduló menet útba ejtette a vízi malmot, ahol éppen Kinizsi Palkó inaskodott, így malomkövön tudta szervírozni a kupa vizet királyának. A hol álruhában, hol palástban, felbukkanó király megelégedéssel nyugtázta a seregszemlén, hogy a „fekete-sereg” harcosai minden harcmodor birtokában vannak. A nap végére igazi reneszánsz emberként távozott a humanista eszme hatására minden látogató remélve, hogy sokoldalúságát és humanizmusát otthon sem felejti el.

9. Értjük a csíziót

A természettel összhangban élő paraszt ember nem elhasználta, hanem csupán felhasználta környezetét. Van mit tanulnunk elődeinktől, hogy környezettudatosan éljünk. A néprajz komplexitása számos témát és tevékenységet kínál a praktikus tudás megértéséhez, életünkbe történő „újra hasznosításához”, amit újra tanulni és értelmezne egyre többen érkeznek hozzánk. Működött a Skanzenben meteorológiai megfigyelő állomás is, ahol a népi időjóslás és a tudományos megfigyelések módszerének és tapasztalatainak összehasonlítása történt. A természettudományok létfenntartást megalapozó ismeretét szolgálták azok a fizikai kísérleti bemutatók is, melyeket a természetes erőforrásokra hangoltunk a „Nap-lopók”, a „Szél-tolók”, vagy a „Földön-futók” tematikus hetén. Mészáros Péter, a „fifikus fizikus” népszerű, visszatérő színfoltja rendezvényeinknek, akár a „vízi zenével” szemléltette a folyadékokkal kapcsolatostörvényszerűségeket, tűztornádót gerjesztett, vagy a Fény-házában kisfilmről nyitja rá szemünket a fénnyel kapcsolatos érdekességekre. Amikor a győri Krúdy Gyula Gimnáziumban tanított, az ott általa rendezett „Vizes kísérleti napra” mi is kitelepültünk vizes kantáinkkal, mosóteknőnkkel, a hagyományos hamulúgos mosás eszközeivel, és vajköpüléssel, hogy „csak tiszta forrásból” meríthessen ötletet hétköznapi élete megkönnyítésére a több ezer érdeklődő győri lakos ezen a nyílt napon. A természettudomány és a néprajz összekapcsolása múzeumpedagógiai színezetet kapott a mi vizespadunk mellett, miközben 168 kísérleti helyszínen a diákok modelleztek egy-egy vízzel kapcsolatos, maguk által kikutatott és szemléltetett vizes jelenséget. Amikor a MOBILIS is létrejött, a Kerekező programunkkal mi is ott voltunk a legújabb AUDI-k mellett szekerünkkel, Kerékagy társasjátékunkkal, és a paraszti élet számos kerekes eszközével. Ilyen együttműködő kollégák és intézmények mellett bátran kijelenthetjük, hogy már értjük a csíziót.

10. Mission possible! – nem ismerünk lehetetlent (2015)

2015-ben halmozottan hátrányos (HHH-s), Észak-magyarországi településeken, zárt közösségekben tartottunk első ízben kollégáimmal „bőröndmúzeumi” foglalkozásokat. A beilleszkedési, tanulási és magatartási problémákkal küzdő alsó- és felső tagozatos diákok, akiknek nem áll módjában megfizetni az utazási, és múzeumlátogatási költségeket, tanáraikkal együtt örömmel fogadtak a pandémia beköszöntéig minden tavasszal és ősszel bennünket, az utóbbi időben már a határon túli magyar területeken is. Az együttműködésben résztvevő iskolák alsó tagozatos osztályainak Ételünk, életünk – egészséges táplálkozás és életmód témakörben, az Ünnepeket, szokásokat játékosan felidézve, míg a felsősöknek a Család és közösség, az önellátás, munkavállalás fontosságát hangsúlyozva tartottunk rendhagyó órákat. A speciális módszerekkel, tárgyak, tevékenységek szemléltetésével kiegészülő 45 perces foglalkozások az ott élők együvé tartozását, összefogásuk jelentőségét erősítették a múzeum intézményének népszerűsítésén kívül. A foglalkozások élményszerűségével, interaktivitásával a népi kultúra megőrzésének fontosságára hívtuk föl a figyelmet, talán a 24. órában, olyan közegben, ahol ennek az emléke még él és rögzíthető. Ez a küldetés a múzeumpedagógus kollégákkal több napi folyamatos együtt létet, együtt gondolkodást, nagy beszélgetéseket, sok nevetést, alkalmazkodást is eredményez, ami a mi szakmai, emberi és alkotó közösségünket is minden alkalommal megerősíti.

11. Falusi olimpia, a közös nevező (2000, 2012)

A testmozgás ma a „kondi terembe” járást, a szabadtéri sportolást, túrázást jelenti főként, mint a szabadidős sportot. Az iskolai szünetekben fegyelmezettséget várnak el a diákoktól, csak nehogy rendbontás történjék. Még 20-30 éve is természetesnek számított, hogy a tanító a szünetben kézen fogta az osztályát és énekes, mozgásos körjátékot játszott velük, vagy kidobóztak, ugrókötelztek a gyerekek. Igen ám, de már a tanítók fiatal generációja is „elfelejtett” játszani. Fontosnak tartottuk, hogy kint a szabadban a Skanzen rétjein mi is a testmozgás fontosságára irányítsuk a figyelmet, és mindig az Olimpia évében mi is tartsunk Falusi Olimpiát. Így 2000-ben megrendeztük az első alkalmat, amikor a népi-, csapat-, és eszközös sportjátékokkal ismertettük meg látogatóinkat, egyéni és csoportos nevezést követően, az ókori olimpiák versenyszámainak megfelelő, leegyszerűsített, falusi környezetben játszható versenyszámokkal. Volt grund-birkózás, versenyfutás, súlyemelés is.  Felhívtuk a figyelmet a testmozgás jótékony hatásaira, és egyszerű megvalósíthatóságára. Kezdettől fogva szakmai segítséget jelentett a Testnevelési Egyetemmel való együttműködés, hiszen a Sportjáték Tanszék vezetője vette kézbe a programot, sőt az egyetemisták közreműködtek az egyes versenyszámok lebonyolításában is minden olimpiai alkalmunkon.

 

A népi tömegsport mozgalom egyik alkalmán (2012-ben) az Országos Mezei Futóversennyel és az Első Nemzeti Méta-bajnoksággal bővült a program. A komolyabb versenyszámokon kívül a „családmozgató” helyszíneken olyan játékos feladatokat hajthattak végre gyerekek és felnőttek, melyek a munkából, az életből táplálkoztak; pl. szénahordó saroglyán cipelhették a szülők gyermeküket vagy a petrencés rúd kitartásával (Toldi Miklóst utánozva) mutathattak utat. Így a testmozgás fontosságára, a sport megszerettetésére és az egészséges életmódra a néprajzi tudás átvétele közben humoros, játékos feladatokon keresztül került sor. A közös nevezőt, és módszert a látszólag különböző területek között (paraszti életmód és sport) a népi kultúra jelentette.

10. A szavak ereje - programok és helyszíneik elnevezései

A váratlan, meghökkentő programnév felcsigázza az érdeklődést, kedvet csinál a múzeumba menetelhez. Ha már megérkezett a látogató, akkor vagy összemosolyog még az idegennel is, ha megakad a szeme egy vicces, szokatlan megfogalmazáson, vagy épp azért elegyednek szóba, mert nem értik vagy felháborodnak rajta. Egy szónak is száz a vége, a szavak összekötnek.

Kössük össze az alkotónapi helyszínek nevét értelmezésükkel!

Boszorkánykonyha - mesében szereplő ételek elkészítése

Agyag-gyömöszölő - fazekas foglalkozás

Maskara-műhely - jelmezkészítés

Hemmendező - pihenőhely

Szép selymes lódingom - süveg-, tarsoly-, sujtáskészítés

Búcsú a kedvestől - zsebkendőhímzés, mézeskalácskard díszítés

Az egészség útján - az egészség éléskamrájából kóstoló

Hamupipőkézés - magválogatás

Nyuszi ropogós - sárgarépa-káposztakóstolás

Csacsicsemege - alma, répa, pirítós kóstolása

Jel-tér - ismerkedés a jelnyelvvel

Körutazás - körhintázás

Ízalagút - kürtőskalácssütés

Illatos út - vándorlás a tanya körül

Függetlenségi Asztaltársaság - tarokk-kártyajátékok

Füveskönyv - vajákosság

Tükörvágás - az üveges mesterség

Sötétkamra - rajzolás a sötétkamra elve szerint

Kerékbe-történelem - a kerék története, modellezve

Jár-gány futam - saját eszkábálású járművek bemutatója

Gördülékeny játékudvar - kerekes játékokkal

Szentendre, 2021. 04. 21.

                                                                                              Kustánné Hegyi Füstös Ilona