Így készült: Komplex múzeumi ismeretközvetítés képzés módszertani munkatársunk és oktatásszervezőnk szemével
Első ízben időn (2024) ősszel, szeptember 30. és október 21. között szerveztük meg a Komplex múzeumi ismeretközvetítés: pedagógia, élmény, élethosszig tartó tanulás című akkreditált továbbképzést, mely a Korszerű múzeumi tudásátadás az élethosszig tartó tanulás érdekében című, 2019-ben kidolgozott képzésünk frissen megújított verziója. A múzeumpedagógusoknak szóló, gyakorlatorientált képzésben a dráma- és művészetpedagógiai ismeretek mellett a speciális célcsoportokkal való foglalkozás is a tananyag részét képezi.
A képzés minőségbiztosítását szolgáló zárókérdőív eredményei szerint a továbbképzés gyakorlati hasznosságának megítélése 4,75-ös átlagot ért el, a kitűzött célok megvalósulását illetően pedig 4,83-as osztályzatot kapott a résztvevőktől.
Az elégedettségi kérdőívre érkezett alábbi, szubjektív résztvevői visszajelzések és észrevételek alapján is egyértelműen sikeresnek könyvelhető el az elméleti ismereteket és gyakorlati tudást egyaránt közvetítő tanfolyam:
„A továbbképzés gyakorlatias és inspiráló volt. Gazdagodtunk! A minden napi munkám során használni tudom, amit itt megtanultam.”
„A célom az volt, hogy új módszereket és ötleteket ismerjek meg, és hasznosnak találtam, hogy több szemszögből közelítettük meg a témákat. Ez biztató volt számomra.”
„Sok izgalmas és inspiráló ötletet kaptunk.”
„Jól szervezett volt, minden információt megkaptunk, a tananyag jól hasznosítható.”
„Sok olyan gyakorlatot tekintettünk át, amelyet a későbbiekben a mindennapi munkába be lehet majd építeni.”
„Az oktatók munkáját és szaktudását kiemelkedően jónak tartom. Felkészültek voltak, sok hasznos példát hoztak. Nyitottak voltak a kérdésekre.”
„A módszertani ötletek, feladatötletek (voltak a leghasznosabbak). Mindegyik előadótól hallottam olyat, amit valamilyen formában hasznosítani tudok a foglakozások összeállítása során. A különböző célcsoportok esetében nagyon tanulságos volt az, hogy mennyire fontos együttműködésekben gondolkodni, hogy a célcsoportra jellemző sajátosságokat előzetesen pontosan fel kell térképezni ahhoz, hogy egy projekt hitelesen meg tudjon valósulni.
„Nagyon sok üzenetet tudtam magammal vinni az elhangzottakból, másrészt pedig kaptam egy megerősítést abban, hogy jó az irány, ahogy foglalkozom a megértési nehézséggel élőkkel a munkám során, és erőt is adott, hogy kiálljak a magam környezetében, amellett, hogy igenis nyitni kell feléjük.”
Nézzük meg mindezt szervezői oldalról! A képzés műhelytitkairól Sziray Zsófiát, a képzés megújításának szakmai felelősét, és Pinczésné Horváth Nórát, a képzés oktatásszervezőjét kérdeztem.
Miért vált szükségessé a képzés megújítása? Mi volt ennek a folyamata, és mik voltak a főbb szempontjai?
Sziray Zsófia: Ez egy 2019-es képzés volt. Úgy éreztük, hogy öt év elteltével a covid okozta változásoktól, digitális fordulattól függetlenül is már megújításra szorul. Szerettünk volna új tartalmakat is belevinni, mint például a múzeumgerontagógia[NM1] vagy a művészetpedagógiai módszerek alkalmazása, a pedagógiai tartalmakat is erősíteni akartuk, és hiányzott belőle a speciális célcsoportokkal, például a demenciával élőkkel való foglalkozás. Volt olyan tantárgy, amelyet már kihagytunk, és volt olyan, amelynél az eredeti tananyag szerzőjét kértük fel, hogy frissítse azt. Ráadásul megváltoztak a tanfolyamra járási szokások is, eredetileg a 60 óra teljesen jelentléti képzésként zajlott, de most már elvárássá vált, hogy szűkebb legyen a jelenléti rész és e-learning formában végezhető része is legyen a képzésnek. Így a tananyagok egyharmadát e-learningesítettük. A képzés utolsó két napja online formában zajlott, a résztvevők otthon tudtak készülni a vizsgájukra, majd online módon vizsgáztak le bemutatva saját intézményükre kidolgozott projekttervüket.
A tantermi részek milyen helyszíneken zajlottak?
Sz Zs: Hétfőtől szerdáig a Szentendrén, a Skanzenben, és az utolsó napon Budapesten, a Ludwig Múzeumban.
Miért pont ezt a külső helyszínt választottátok?
Sz Zs: Dabi-Farkas Ritát kértük fel a Speciális célcsoportok a múzeumban, és ezen belül a megértési nehézséggel élőkkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati oktatást vezetésére, és így merült fel a helyszín. Ez egy kortárs művészeti tér, mely alkalmas volt rá, hogy a kihelyezett nap délutánján Schopp Ildikó művészetpedagógus, a Műcsarnok munkatársa élmény alapú workshopot tartson.
A tartalmi megújításnál még mire helyeztetek fokozottan hangsúlyt?
Sz Zs: A digitális múzeumpedagógiára, mely nem annyira a covid idején folytatott online programokra, hanem az élő jelenléti múzeumpedagógiai foglalkozásokon használt digitális eszközökre fókuszált. A képzésen az elmélet és a gyakorlat összefonódott, jellemzően 2 óra elméletből és 2 óra gyakorlatból állt egy-egy téma feldolgozása.
Hogyan válogattátok össze a tananyagírókat, oktatókat?
Sz Zs: Az adott téma legrelevánsabb szakértőit kerestük meg és kértük fel. Volt egyébként olyan tananyagfejlesztő, egyben oktató, aki kapacitás hiányában először nem akarta elvállalnia felkérést, de aztán mégis vállalta, mert annyira fontosnak érezte, hogy az adott témában, a pedagógiai alapok és fogalmak tisztázásában előrelépés történjen a szakmában, hiszen a múzeumpedagógusok közül többeknek nincsen pedagógiai végezettsége, és még ha van is, nem feltétlenül a múzeumban használatos pedagógiai eszközökben járatosak.
Szakmai felelősként hogyan dolgoztál együtt velük? Mennyire fogtad szigorúan őket, mennyire adtál nekik szabadságot?
Sz Zs: megadtuk a tananyag címét és hogy milyen témákat érintsen benne, és azt azért számon is kértük. Altémákról is egyeztettünk, és ez így jól működött.
Hogy alakult a résztvevői kör?
Pinczésné Horváth Nóra: Túljelentkezés volt a képzésre, ezért néhány jelentkezést nem tudtunk elfogadni. A múzeumi jogviszony megléte feltétele volt a képzésen való részvételnek, az egyetemi végzettség viszont nem, érettségivel rendelkezők is jelentkezhettek legalább egyéves múzeum szakmai gyakorlattal. Végül 19 fő részvételével zajlott a képzés. Eléggé különböző profilú múzeumokból (területi, szakmúzeum, megyei hatókörű városi múzeum, országos múzeum), köztük egyházi fenntartású intézményből is érkeztek a résztvevők. Volt olyan múzeum, ahonnan többen is elvégezték a képzést. Határon átnyúló volt a résztvevői kör, ketten Marosvásárhelyről, a Maros Megyei Múzeumból érkeztek.
Sz Zs: És volt olyan résztvevő is, aki vendéglátós területről nyergelt át a múzeumi szcénába, tehát pályakezdőnek mondhatjuk.
Hogy lehet ennyire heterogén közönségre szabni egy adott képzést, és mindezt valóban korszerűvé, a mai igényekre adekvát módon reagálóvá tenni?
Sz Zs: Próbáltunk minél több dolgot felvillantani, és abban bíztunk, hogy akinek egy adott irány érdekes, az a megadott szakirodalmi ajánló alapján majd még jobban elmélyed. Az volt a cél, hogy sok témát áttekintsünk a képzés során vázlatosabban.
PHN: A résztvevők mind gyakorló múzeumpedagógusok vagy muzeológusok az intézményeikben, és nyilván többüknél már van egy kialakult gyakorlatuk, amiben meg is erősítette őket a képzés vagy adott hozzá új impulzusokat.
Milyen motivációval érkeztek a képzésre a résztvevők?
PHN: Nagyon szorgalmasak, motiváltak voltak, az e-learning részt is rendesen, a megadott határidőre elvégezték. Az előjelentkezésnél elküldött motivációs leveleik szerint valóban szerettek volna elméleti és gyakorlati téren is fejlődni, megismerni a múzeumpedagógia szakmai hátterét és megérteni a múzeumi tanulás módszertanát. Ahogy egyikük összefoglalta: „Felsőoktatási képzésem során, csak érintőlegesen foglalkozhattam múzeumpedagógiával, ez a képzés pedig hiánypótló lenne számomra.” Többen bővíteni szerették volna az eszköztárukat a látogatók hatékonyabb bevonása érdekében. Egyeseket a Skanzen, mint magas színvonalon működő szakmai helyszín vonzott leginkább a képzésben. Voltak, akik egy jövő évben nyíló kiállításra készülve jelentkeztek a képzésre az alábbi indokkal: „úgy gondoljuk, hogy egy ilyen témájú képzés segíthet rávilágítani olyan pontokra, amik köré tudjuk aztán szervezni a programjainkat.”
Sz Zs: Engem teljesen lenyűgözött, hogy volt olyan pedagógus végzettséggel rendelkező muzeológus, aki azért jött el a képzésre, hogy látogatóbarátabb kiállításokat tudjon majd készíteni.
PHN: A motivációk között szerepelt még a múzeumpedagógiai kínálatnak a középiskolások, illetve a senior korosztály és fiatal felnőttek irányába történő bővítés mellett a szakmai kapcsolatépítés és tapasztalatcsere lehetősége is. Az egyik jelentkezőt idézve: „Örömmel ismernék meg továbbá új kollégákat a tanfolyamon, akiknek szakmai tapasztalatai szintén segítséget jelenthetnek számomra.” Aztán volt olyan résztvevő is, aki már korábban is elvégzett néhány képzést a MOKK-nál, így tudta, hogy milyen színvonalra számíthat, és mit profitálhat a képzésből.
Oktatásszervezőként mi jelentett számodra nehézséget, és mi adott különösen pozitív élményt?
PHN: Ez volt a második képzés, amit szerveztem a MOKK-ban, egyben az első jelenléti képzés. Nehézséget jelentett, hogy eléggé feszített volt a tempó, az ideálisnál kevesebb idő maradt a tananyagfejlesztés és a tanfolyam elkezdése között. Számomra nagyon jó élmény volt a Ludwig Múzeummal együtt dolgozni, nagyon befogadó volt az egész intézmény, a kollegák. Nagyon nagy élményt jelentett a résztvevőknek, hogy a múzeumi térben végezhették el a gyakorlatokat, le lehetett ülni a múzeum padlójára, és ott lehet újságokból kollázsokat készíteni a kiválasztott műtárgyakhoz kapcsolódva.
És ha egy másikat is mondhatok, akkor drámapedagógiai résznél alkalmazott finomabb módszerek, mint például a csoportos vita vagy automatikus írás is nagyon jól működtek szerintem. Volt olyan résztvevő, aki vissza is jelzett, hogy eddig úgy gondolta, mennyire távol áll tőle a drámapedagógia, de ezekkel a kis finom játékokkal, gyakorlatokkal sikerült közelebb hozni ezt az egészet.
Mondhatjuk, hogy kint a terepen lenni sokkal többet tud adni, mint a tanteremben ülni?
PHN: Igen.
Mikor tervez a MOKK újabb turnust ebből a képzésből?
PHN: Jövő évben, ősszel.
Lesz-e változtatás? Minőségbiztosítási szempontból hogyan merítetek a képzésre érkezett visszajelzésekből? Lesz-e finomhangolás?
Sz Zs: Fontos lesz leülni és átbeszélni a tapasztalatokat. Egyébként a visszajelzések eléggé széttartóak, van, aki egy adott tananyagrészt nagyon magasra pontozta, másnak pedig kevésbé jött be ugyanaz a tartalom, kevésbé tartotta a munkájában felhasználhatónak. Ez nagyon egyén- illetve intézményfüggő.
PHN: A képzés szervezésével kapcsolatos tapasztalatokat is hasznosítjuk, ezekre alapozva például új tananyagírói sablont javasoltam a későbbi képzések fejlesztéséhez, hogy ne okozzon annyi pluszmunkát a tananyagok feltöltése az e-learning felületre.
Lesz-e valamilyen utókövetése a képzésen tanultak hasznosulásának? Terveztek-e ilyet?
Sz Zs: Ez egy picit túlmutat a kapacitásunkon, de jó ötlet lehet erre is odafigyelni, akár egy online kérdőívet készíteni és ezzel felmérni a képzés kimenetét.
PHN: A képzés résztvevői egyébként létrehoztak egy Facebook csoportot, és azt látjuk, hogy ott folytatódik köztük a kommunikáció.
Sz Zs: Ez egy alulról szerveződő zárt csoport egy eléggé vicces, egyébként cseppet sem múzeumi tartalomra utaló névvel, nem rég például az egyik kolléganő egy fake news alapú storytellinges múzeumpedagógiai foglalkozást állított össze, és erről indított egy szakmai diskurzust a csoportban.
Miért ajánlanátok ezt a képzést a múzeumi szakembereknek?
Sz Zs: Annak is érdekes lehet, aki kicsit megfáradt a munkájában, annak is, aki nem pedagógus végzettséggel dolgozik a területen, és annak is, aki új módszertani elemekkel szeretné színesíteni a palettáját. Itt kaphat ehhez új impulzusokat és kontaktokat, akikhez később is fordulhat. Személyesen találkozhat a képzésen a téma releváns szakértőivel. És mivel egy nagyon sokszínű, komplex képzésről van szó, nagy valószínűséggel talál magának szerethető tartalmat. Ugyanakkor arra azért oda kellett figyelnünk, hogy ne akarjuk mindent beletenni és többet markolni, mint amire egy 60 órás képzés alkalmas, mert akkor túl felületessé válhat.
| Kapcsolódó cikkek | |||
| Komplex múzeumi ismeretközvetítés: pedagógia, élmény, élethosszig tartó tanulás | |||
  |
